Két szentkirályi tinédzser nem mindennapi sportot választott magának, még pedig a kenuzást. Ez azért is érdekes, mert településükön nincs tó, nincs folyó, ahol edzeni tudnának. Van viszont a szomszédos Tiszakécskén, ahova leigazolták őket.

Trencsényi Anna és Trencsényi Noémi, hiszen róluk van szó, beleszerettek ebbe a vizisportba, és mint mondták semmiért sem adnák fel, és természetesen terveik is vannak a jövőt illetően. Anna, aki még csak a szentkirályi általános iskola hatodik osztályos diákja, de már hatszoros korosztályos magyar bajnok, kilenc éves korában, 2019 tavaszán fogott először lapátot a kezébe. Elmondása szerint a Tisza-parti kisvárosban jártak, amikor meglátták a Tiszakécskei Városi Sportegyesület evezős szakosztályának tagjait evezni, és neki is kedve támadt ehhez a sporthoz. Noémi a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Gimnázium 9. osztályos diákja nyelvi tagozatos, két héttel később kezdett hajóba térdelni, mert látta húgát, és ő is kedvet kapott hozzá. Tavasszal és ősszel egy héten öt-hat edzésen vesznek részt, amikor jó idő van, akkor vízi, de ezenkívül kondiznak és futnak, sőt úsznak is. Nyáron az edzések száma a duplájára emelkedik, mert akkor, délelőtt és délután is gyakorolnak. Téli időszakban csak kondícionális edzés, futás és úszás az előírás számukra. A szakosztály nem régen önálló egyesületté vált Tiszakécskei Vízisport Klub néven. A lányok Huszár Henrik irányítása alatt készülnek a versenyekre. Adódott a kérdés, hogy miért éppen a kenut választották, hiszen az sokkal nehezebb, mint a kajakozás.

– Nagyobb kihívás volt, az edzőnk is kenus volt, meg jobban is tetszett, ezért választottuk a kenut. Először a túrakenut próbáltuk ki, volt is néhány hét míg megszoktuk, és addig borultunk is jó párszor. Utána még ugyan annyi időbe került, mire megtanultunk a verseny kenuban is megmaradni. Mielőtt elkezdtünk kenuzni, természetesen úszás vizsgát kellett tenni, és csak utána igazolt le bennünket a klub. A verseny kenu súlya 14 kiló minimum, ha nincs meg, akkor súlyt kell beletenni. Anna mivel még nincs 12 éves, ő minikenuval versenyez még, de a következő évben már ő is a nagyobb kenut fogja használni. Az már az elején eldől, hogy kinek melyik oldalról esik jobban az evezés, mind ketten balosok lettünk, mondja Noémi.

A lányok már az első versenyükön dobogósak lettek. A jó eredmény eléréséhez fontosnak tartják a kitartást, a szorgalmat és természetesen szükséges egy jó edző, és az sem hátrány, ha valaki tehetséges. Amin térdelnek, az speciálisan a saját térdükre van formázva. Elmagyarázzák azt is a lányok, hogy ha jobbra akarnak menni, akkor nagy C betűket kell húzni a hajó farára, ha balra, akkor pedig ki kell forgatni hátul a lapátot. Mindezt könnyű az elméletben elmondani, de míg megtanulták bizony sokszor a vízben kötöttek ki. A versenyeken ötszáz és ezer méternél pályatartás van, ami azt jelenti, hogy mindenki a saját pályáján mehet. Ennél hosszabb távnál viszont széthúzódik a mezőny, de lehet egymás vízen utazni. Anna mióta versenyez hat alka-lommal lett korosztályában magyar bajnok. Még csak tíz éves volt, amikor a 12 évesek között diadalmaskodott. Azóta nem is tudták legyőzni. Persze ehhez komolyan kell edzeni, és mivel a kenuzás főleg a test egyik oldalát veszi igénybe, ezért a másik oldalt is erősíteni kell, hogy ne legyenek féloldalasok. Minden edzés után nyújtanak és erősítenek. Anna ebben az évben teljesítette először a maratoni távot, ami az ő korosztályában öt kilométert jelent.

Noémi idén lett először magyar bajnok ezer méteren párosban, Kis-Batka Iringó Júliával együtt, ifjúsági korosztályban. Július végén rendezték a Magyar Bajnokságot, ahol a lányok kivívták az indulás jogát az Olimpiai Reménységek versenyére. Bár a felkészülésük nem a legjobb volt, Noémi váll-sérülést szenvedett a Magyar Bajnokságon, aminek következtében három hetet ki kellett hagynia a felkészülésből. Gyógytornára és masszírozásra járt nem javult meg a válla, de már le bírta evezni a távot. Így csak másfél hetük maradt a versenyig. Ebből próbálták kihozni a legjobbat.

Mivel az edzéseken szépen mentek a lányok, a technikájuk pedig sokat javult a bajnoksághoz képest, így megcsillant a remény, hogy felállhatnak a dobogóra. Az idő kegyes volt hozzájuk, szélcsendben tudtak evezni. Futam előtt megkapták a biztató szavakat az edzőjüktől és a szülőktől, akik természetesen kimentek a verseny helyszínére szurkolni. Az izgalom a tetőfokára hágott amikor eldördült a startpisztoly. A szülők a kivetítőn követték a versenyt, Huszár Henrik pedig a part mentén biciklizett és biztatta a lányokat. Rajt után mindjárt az élre törtek és rendületlenül haladtak az első helyen, egy hajót adva a második cseh egységnek. Féltávnál úgy látszott, hogy ha bírják a táv második felét akkor megvan az arany. Egészen 750 méterig vezettek, de ott már utolérték a csehek, így a második helyen értek célba. Nagy volt az öröm, mert megcsinálták, amiről az év közepén álmodtak: magyar nemzeti színekben dobogón állhattak.

Huszár Henrik nem is fogta vissza magát edzői értékelésében. – Nagyon büszke vagyok a két lányra. Nagyon sok negatív hatás ért minket ebben az évben. Sikerült felállnunk és megmutattuk a világnak, hogy igen Tiszakécske és Szentkirály is ott van a világelitbe. Kis-Batka Iringó Júlia köszönöm, hogy megengedted, hogy új párod legyen, bíztál bennem, hogy meg tudjátok csinálni a feladatot. Köszönöm, hogy amikor Noémi lesérült türelmes voltál vele. Trencsényi Noémi köszönöm, hogy a csapat részese vagy. Bár későn kezdted a sportot, de a szorgalmaddal bebizonyítottad, hogy el lehet érni eredményeket. Köszönöm, hogy a sérülés ellenére nem adtad fel a felkészülést és a versenyt. Nagyon jók vagytok és még jobbak lehettek. Számítok rá-tok a jövőben is.

– Kenuban tizenöt évesen mehetnek először nemzetközi versenyre a sportolók. Az Olimpiai Reménységek Versenye egy világverseny, ami jelentős megmérettetést jelentett számukra, amit már az anyuka, Trencsényiné Edina tesz hozzá.

A Trencsényi lányok nagyon sportszerűen élnek, betartják azokat a szabályokat, amelyek a versenysporthoz szükségesek. Korán lefekszenek, tápláló ételeket fogyasztanak. Szentkirályon szinte nincs olyan gyerek, aki ne táncolt volna. Anna és Noémi is táncolt, de azt már felváltotta a kenu. Annánál viszont megmaradt még a zongora. A lányokat Baukó Ferenc tanította meg úszni, ő volt a testnevelő tanáruk. Nagyon jó alapokat vittek a mostani sportágukba, az állóképességük remek volt. A kenuzás előtt szinte minden hétvégén jártak futóversenyekre. Anna korábban a KARC-ban atletizált, Kónya Ákos csapatában, nyert is versenyeket, de a kenu miatt abbahagyta. A futóedzések után nem fáradt el, úgy érezte, hogy nem az lesz az igazi sportága. A második viziedzése után viszont azt mondta az édesanyjának, hogy megtalálta az igazi sportját, mert életében először elfáradt.

Anna és Noémi legfőbb terve az, hogy folytatni tudják a sportot, és sikereket érjenek el. Nem tudják még, hogy mit hoz a jövő, de reménykednek a legjobbakban. Az edzőjük szerint meg van a tehetségük és a kitartásuk ahhoz, hogy nemzetközi szinten is jó eredményeket érjenek el. Ebben az évben Montenegróban nyolc napig voltak edzőtáborban, ahol közel háromszáz kilométer eveztek. Tavasszal még nincsenek résztávok, akkor még csak visszaszoknak a vízre, a technikát javítják, nyolc-tíz kilométereket eveznek egy edzésen. Nyár elején júniustól pedig már jóval többet. Ebben a sportágban egy évben két magyar bajnokságot tartanak, de nyáron szinte minden hétvégén van verseny. Novemberben és februárban fizikai felmérő versenyeken vesznek részt, ahol az állóképességet és az erőt is nézik.

A lányok a Szentkirályért Közalapítványtól, az eddigi sport teljesítményük alapján, az elmúlt évben és idén is díjat és pénzjutalmat kaptak. A településen ugyanis olimpiai sportágban, ők a legeredményesebb sportolók. Anna és Noémi 2020-tól tagjai a magyar utánpótlás válogatottnak is. Csak remélni lehet, hogy ugyan úgy folytatják majd az elkövetkezendő években is a kenuzást, és azzal az elszántsággal, ami jelenleg van bennük szép eredményeket tudnak majd elérni.