Korábban csak bormustrát, most azonban borversenyt tartott a Helvéciai Hegyközség. A programot, melyre hetvenegy minta érkezett, a ballószögi faluházban bonyolították le. Lakitelekről Polyák Albert és Papp Kálmán is benevezett a versenyre.

A borbírálatot két, négytagú zsűri végezte, de rajtuk kívül meghívták a szőlőtermelőket és borosgazdákat is. A megjelenteket Somogyi Lajos polgármester köszöntötte, aki elmondta, hogy amikor elkezdték szervezni a versenyt, nem gondolták, hogy egy észak Bács-Kiskun megyei borverseny alakul ki belőle. Tíz, tizenöt évvel korábban ugyan volt már borverseny, ami énekszóval és harmónikazenéléssel ért véget. Büszkék arra a múltra, amit a szőlő tekintetében képviselnek, mert ötszáz hektár fölött van Helvéciának és Ballószögnek a szőlő területe. Hegyközségi szinten évről, évre összejöttek eddig is bormustrára, de több termelő is azt mondta, hogy nem szeretnének a boraikkal versenyezni. Most azonban összejött 37 fehér, 34 vörös, siller vagy rozé bor. Ezen belül néhány olyan minta is volt, ami nem a környékről, hanem a szekszárdi borvidékről származik. A borosgazdákat azért hívták meg, hogy tanuljanak, mert a zsűri tagjai bizonyos tételek kóstolása után megfogalmazták szakmai véleményüket is. Somogyi Lajos ígéretet tett arra, hogy a borbírálatot az elkövetkezendő években is folytatni fogják.

A bírálatot Hetényi József hegybíró vezette le. Nem csak a zsűri tagjai, de a termelők is húsz pontos borbírálati lapot kaptak, amelyen a színre és a tisztaságra maximálisan két-két, az illatra négyet, az összbenyomásra pedig 12 pontot lehetett adni. A minták értékelés alapján arany, ezüst, bronz, illetve oklevél minősítést lehetett szerezni. A hagyományos fajtákon kívül, mint például a kövidinka, ezerjó, Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, rajnai rizling, kékfrankos, cabernet sougvinon, zweigelt, olyan mintákat is kóstolhattak, mint gesztus, pannónija, hibernál, echo, castellum, borsmenta, vagy éppen az otelló. Ez utóbbiról Kisari István az egyik bíráló bizottság elnöke megjegyezte, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy ezt a fajtát minél többen megismerjék, bár ez a minta most nem a legjobb arcát mutatta. Birkás Menyhértnek az volt a véleménye, hogy ezen a vidéken a kékfrankos az a fajta, amiben gondolkodni kell, mert ebben van meg a jelen és a jövő. Komoly alapok vannak, amivel érdemes foglalkozni. A siller borokról az volt a vélemény, hogy több tíz évvel ezelőtt ők adták a vörös borok legnagyobb részét, mostanra viszont kevés termelő készít siller bort, de nem szabad elfelejteni ezt a kategóriát. Az új fajtákról dr. Német Krisztina, a másik bíráló bizottság elnöke azt mondta, hogy képesek üde jó alföldi bort adni. Gratulált a gazdáknak, mert a bírálat után az eredmények azt mutatták, hogy jó úton haladnak, és nagyon szép, tanulságos napon vehettek részt. Kisari István is azt hangsúlyozta, hogy meg kell köszönni azoknak a termelőknek, akik elhozták a boraikat. Hozzátette, hogy a szüret időpontjának a megválasztása nagyon fontos, mert már akkor lehet tudni, hogy milyen borra lehet számítani. Az elmúlt év nem az illatos fajtáké volt, éppen ezért ezekkel a borokkal többet kell foglalkozni. Az ítészek véleménye alapján 19 arany, 30 ezüst, 15 bronz és hét oklevél minősítés született. Papp Kálmán cabernet souvignon bora arany, kékfrankosa ezüst, Polyák Albert kékfrankosa arany, kövidinkája ezüst, kékfrankos rozé bora bronz minősítést kapott.