A Szentkirály-Lakitelek Hegyközség Nyárlőrincen tartotta hagyományos borversenyét, ahol a termelők együtt kóstolhatták a borokat a szakemberekkel.

Minden évben más településen tartja a hegyközség a borversenyét. Ezúttal a művelődési ház nagytermében fogadták az érkező mintákat, és harmincötben korlátozták azok számát, a hagyományokhoz híven, minden kóstolás után véleményt mondott egy bíráló bizottsági tag. Ettől függetlenül huszonegy fehér, öt rozé és tizenkettő vörös mintát vittek a termelők a versenyre. A teremben a nyolc bíráló bizottsági tagon kívül ott voltak a termelők is, és kíváncsian várták, hogy hogy mit mondanak a mintájukról a szakemberek. A jelenlévőket Pénzváltó István polgármester köszöntötte, majd elkezdődött a bírálat, aminek a végén, a hagyományokhoz híven ezúttal is három elismerést adott át Kisari István a bíráló bizottság elnöke, a Duna Borrégió titkára. Termelői kategóriában a legjobb bor a nyárlőrinci Z. Kovács József 2019-es kékfrankosa lett. Üzemi kategóriában a Damax Kft. 2019-es rozé kékfrankosa. Különdíjban részesült a tiszaalpári Nagy József 2019-es kékfrankosa. A díj átadás után a gazdák személyesen is megkérdezhettek egy-egy szakembert, de egymás közt is kicserélték véleményüket.

Nagyon érdekes és nagyon összetett volt a borverseny – értékelte a tapasztaltakat Kisari István. Az volt a benyomásom, annak ellenére, hogy két díjat is vörösbor vitt el, hogy a fehér és rozé borok jobban szerepeltek. A fajtaösszetétel tökéletesen hozta a termőtáj jellegzetességét. Színes, és szép volt a fajtaszerkezet. Általában jól kezeltek voltak a borok, a gazdák egyre jobban odafigyelnek rá. Újdonság volt számomra, hogy viszonylag kevés volt a rozé, ami két fajtából zweigelt és kékfrankosból állt. Valamennyi hibátlan és szép volt. Talán a termelők is megértették, hogy a rozé egy külön kategória, és aki nem rendelkezik azzal a szakmai, de első sorban technikai és technológiai háttérrel, amely biztosíthatja azt, hogy piacképes rozét tud készíteni, azok inkább nem készítenek ilyen bort. A vörösborok kicsit összetettebb képet mutattak, hatalmas színekkel, megszokott fajtaválasztékkal. Sajnos csak egy kadarkával, egy-két zweigelttel, sok kékfrankossal és egy-két világfajtával találkoztunk. A hatalmas színek mellett azonban nem voltak meg az érettségek az átütő ízvilágok, ugyanakkor voltak olyan tételek, amelyek teljesen újszerűen szerepeltek. Ez alatt azt értem, hogy beaujolais (bozsolé) típusú friss, üde, elmúlt évi évjáratok voltak. Több olyan szép, friss ivóbor szerepelt a választékban, amely az én szakmai megítélésem szerint ennek a tájegységnek is, és talán az egész Duna Borrégiónak kitörési pont lehet a jövőt illetően. Nagyon jól szervezett borversenyen vagyunk túl, sok értékes tapasztalattal. Sok szép bor bírálatával, értékelésével gazdagodtunk, mondta Kisari István.