7, 10, 27, 29, 34. Ezek nem a nyertes lottó számok, hanem december 29-én hét hajtó, tíz kutya, huszonhét vadász vett részt az év utolsó társasvadászatán és harmincnégy vadat ejtettek.

Az idei év utolsó társasvadászatát tartották ma délelőtt Tiszaalpáron. Az időjárásra nem lehetett panasz, mert reggel mínusz két fokot mutatott a hőmérő, napközben pedig folyamatosan emelkedett a hőmérő higanyszála, és felment egészen plusz hétig. Az Alpári Tisza Vadásztársaság tagjai nyolc órakor gyülekeztek a vadászháznál, hogy regisztrálják magukat. Rajtuk kívül a hajtókat is feljegyezték. Szabó Zsolt hivatásos vadász ismertette, hogy ezúttal nyúlra, fácánkakasra és dúvadra lehet lőni, mindenki tartsa be a szabályokat. Az elképzelés az volt, hogy a vadászok két hajtásból meglövik a kompetenciát, vagyis egy-egy nyulat fejenként. Gépkocsikba ültek és kimentek arra a területre, ahova az első hajtás majd visszaérkezik. Onnan traktor vitte őket a bokrosi határúthoz, ahonnan az első hajtás indult. Mikor mindenki elhelyezkedett, indulhatott a vadászat. Az első nyúl már az elején megmutatta magát, de szerencsés volt, sikerült megmenekülnie. Minden bizonnyal még nem melegedtek be annyira a vadászok, vagy nem figyeltek eléggé. Mintegy két kilométert kellett megtenni, vetésen, fák között, vagy éppen olyan területen, amit nem műveltek. Durrogtak a puskák minden oldalról, ami nem csak a nyulakat, de az őzeket is felkeltette pihenő helyükről, és persze a kutyák is dolgoztak. A megsebzett tapsifülesek után rohantak, és legtöbb esetben el is kapták őket, hogy gazdájukhoz vigyék, még akkor is, ha nem az ő puskájukból repült kis a sörét. Az első hajtás nagyon jónak bizonyult, mert huszonhat nyúl és egy fácánkakas került puskavégre.

Ezt követően egy félórás reggelit tartottak. Péksütemény és meleg tea fogadta őket, de persze előkerültek régi történetek is. Az egyik vadász például azt mesélte, hogy a nyolcvanas években az egyik közgyűlés alkalmából felvetődött, hogy hatékonyabban kellene fellépni az orrvadászok ellen. Egy idősebb vadász felállt és azt mondta, hogy annak semmi értelme, mert legtöbbje itt van közöttük. Az akkor volt, ma már nem mernek ilyet megcsinálni a vadászok, vagy aki igen, az hamar lebukik.

A második hajtás már sokkal kisebb volt, hiszen már csak néhány nyulat kellett ejteni, hogy ne csak a vadászok, de a hajtók is haza vihessenek egyet. Meg is lett gyorsan, de közben még egy fácánkakas és egy szajkó is puskavégre került. A társaság indulhatott vissza a kiindulási pontra, vagyis a vadászházhoz. Itt megköszönték mindenkinek a sikeres vadászatot és szétosztották az elejtett állatokat. Ezzel azonban csak a vadászatot fejezték be, utána következett az ebéd, ami nem volt más, mint fácánleves, töltött káposzta és túrós lepény. Persze ekkor már a pálinkás és boros üvegek is előkerültek.