Faluhelyen még több családnál vágnak disznót, ilyenkor télvíz idején. Akadnak olyanok is, ahol nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. A lakiteleki Berze Tibor is közéjük tartozik. Mivel nagy a család, így jut a család mindenkinek belőle.

Bár nem mérték meg, de az egyik olyan 160, a másik pedig 120 kilós lehetett. Testvérek voltak, de az egyik jobban fejlődött, mint a másik. A szúrást maga a gazda végezte, a pucolásban, darabolásban még négy férfi segített, mivel ez mind a férfiak dolga. A nők addig előkészítették a hurkának, kolbásznak valót, na és forralt bor kínálása is az ő feladatuk volt. A család minden tagja kivette részt a munkából, még az unokák is, akik nagy figyelemmel kísérték a férfiak minden mozdulatát. Ha kellett, akkor segítettek is, mert csak így tudják megtanulni, hogy mit, és hogyan kell egy disznóvágás alkalmával végezni.

A hús feldolgozása már az épület pincéjében történt. Mindenki tudta, hogy mi a feladata, és annak megfelelően tette a dolgát. Amint azt Tibor elmondta, nála egy disznóvágás akkor fejeződik be, amikor leveszi a kolbászt és a szalámit a füstölőről. Ez pedig legalább három hét. Akkor lehet igazából megmondani, hogy milyenre sikeredett a bélbe töltött hús. Addig ugyan van még idő, de a sűltkolbászt és hurkát, már aznap este megkóstolták, és kiválóra értékelték a család tagjai.