Második alkalommal rendezte meg a Muraközy János Honvéd Hagyományőrző és Lövész Egylet, valamint a Magyar Vándorló Hagyományőrző Egyesület a Lakiteleki Húsvéti Sokadalom elnevezésű hagyományőrző programját.

Ezúttal nem a művelődési ház előtti park, hanem a Templom park adott otthont a rendezvénynek. Húsvét vasárnapján délután gyerekek és szülők, valamint nagyszülők is kíváncsiak voltak arra, milyen programban lesz részük. A gyerekek számára az első izgalmas feladat a tojáskeresés volt. A fűben, bokrok alján elhelyezett tojásokat kellett megtalálni. Az nyert, aki a legtöbbet összegyűjtötte. Az óvodások Romhányi Olga óvó néni vezetésével táncot mutattak be a színpadon. Előtte és utána is kilehetett próbálni azokat a népi játékokat, amelyet Lúdas Mátyás (Szabados Zoltán bábművész) mutatott meg a gyerekeknek. Lehetett gólyalábon menni, kötelet húzni, és egy csövön legurított diót kalapáccsal eltalálni. Ez utóbbi, csak nagyon kevés gyereknek sikerült. Amíg a parkban zajlottak a programok, a katolikus templom udvarán felállított sátorban meg lehetett tekinteni a diákok által készített rajzokat. Ott két bográcsban is főtt az étel. Az egyikben babgulyás, a másikban ürüpörkölt. Aki esetleg egyszerűbb ételre vágyott, az lángost kóstolhatott. Ezúttal is nagy sikere volt a csúzli lövészetnek. A felnőttek és gyerekek külön kategóriában indultak. Egy szalmabálával körülvett fából kialakított kakast kellett eltalálni a csúzlival úgy, hogy a lövedék dió volt. Itt nem csak a fiúk és férfiak, de a lányok és nők is kipróbálhatták milyen is ezzel a „fegyverrel” lőni és találni. Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, azok voltak többen, akik nem találták el acélt.

Az ifjúsági tánccsoport is színpadra lépett, miközben aki akart – és természetesen a gyerekek akartak – lovas kocsira ülhettek és tehettek egy kört. A legnagyobb érdeklődés ezúttal is a nyuszi futtatást kísérte. A gyerekek saját házi nyulukat hozták el a versenyre. Ezúttal nem egyszerűen csak egy szakaszt kellett megtenniük a tapsifüleseknek, hanem egy egyenes szakasz után vissza kellett fordulniuk. Először nem nagyok akartak kötélnek állni a nyulak, de aztán engedélyt kaptak a gazdáik arra, hogy nem csak szóval, de egy kis kézi segítséggel is hozzájáruljanak ahhoz, hogy minél hamarabb célba érjenek.