Ma délben mintegy félórára lezárták a tiszaugi hidat a forgalom elől. Az ok egyszerű. Több mint négyszáz nagytestű állatot hajtottak át a hídon. Az autósok jól viselték a várakozást.

Bokrosról Tiszaugra hajtották téli szálláshelyükre a 384 szürkemarhát és hetvennyolc bivalyt. Kísérjük volt két kecske, négy kutya és tizenöt ember. A közel húsz kilométeres út alatt nem volt különösebb probléma.

Földvári László hosszú évek óta foglalkozik őshonos állatokkal. Közülük a legnépesebb a szürkemaraha, amiből hétszáznál is több van. A bivalyok száma is meghaladja a százat, amelyek között négy fehéret, jobba mondva zsemleszínűt is lehet találni. Több is volt belőlük, de mivel bikák voltak, a tulajdonos túladott rajtuk. A marhák és a bivalyok is két gulyában legeltek tavasztól egészen idáig. Mivel már nem volt annyi élelem számukra a legelőn, így visszahajtották őket téli szálláshelyükre. A borjuk már korábban visszaköltöztek, így sokkal könnyebben és gyorsabban ment a hajtás. Az állatok nem kóboroltak el, mentek a már jól ismert útvonalon. Emberek csak azért mentek előttük, hogy kicsit visszafogják őket. Mert bizony az elején nagyon megindultak, alig lehetett őket követni. Később a gulyások megállították őket, hogy bevárjanak mindenkit. Erre azért is szükség volt, hogy ne az állatok, hanem az emberek diktálják a tempót. Persze a hosszú út alatt az állatok is lecsendesedtek, nem szaladtak már annyira, békésen mentek. Egyes helyeken bizony hatalmas sár volt, ami főleg a hajtóknak okozott nagyobb problémát. Tiszaugnál a csapat megvárta, míg a rendőrök lezárják a hidat, majd felhajtották rá az állatokat. A kimelegedett jószágok teste csak úgy gőzölgött a lehűlt levegőben. A gulya ezúttal is szerencsésen megérkezett a téli szálláshelyre.

A hajtás után, a szokásoknak megfelelően Földvári László édesapja által főzött szürkemarha pörköltet fogyasztottak el a hajtásban részt vevők, és mindazok, akik eddig is segítették a tulajdonos munkáját.