Pontosan harminc évvel ezelőtt alakult a Szentkirályi Táncscoport. A jubileum alkalomból nagy szabású születésnapi rendezvényt tartottak, amelyre meghívták azokat, akik ez alatt az idő alatt az ifjúsági tánccsoportban táncoltak.

Egy egyesület életében nagyon sokat jelent a három évtized. A Szentkirályi Tánccsoport szombaton ünnepelte fennállásának harminc éves évfordulóját. Ebből az alkalomból nagy szabású eseményt rendeztek, amelyre azt a száznegyven résztvevőt hívták meg, akik az elmúlt időszakban az Ifjúsági Tánccsoportban táncoltak. Rajtuk kívül ott voltak gyermekeik, akik már szintén a tánccsoport tagjai és természetesen a hozzátartozók is. A három évtized alatt közel kétezren ismerkedtem meg a tánccal a településen. A születésnapi rendezvénynek egyetlen szépséghibája volt, hogy a csoport vezetője, Takácsné Kis Márta az eseményre teljesen berekedt, így a mondanivalóját lánya, Renáta olvasta fel. Előtte azonban Darányiné Bencsik Mária főszervező, és régi táncos, köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, hogy a közösségüknek van múltja, jelene, és remélhetőleg a jövője is olyan erős lesz, mint az eddig időszak volt.

Takácsné Kis Márta visszaemlékezéséből kiderült, hogy a tánccsoportjuk lényege a közösség, melyet a tánc kapcsol össze. Sok-sok emlék, érzés köti őket össze. A tánccsoport megalakulását 1992-től számolják, hiszen az akkori szüreti bál után fellépő lelkes táncosok, együtt maradtak. 1992-ben a csőszök szüreti táncukkal eljutottak Budapestre, az augusztus 20-i központi rendezvényre. Ezen az alkalmon született meg a Szent Király nevét tartalmazó települések szövetségének gondolata is. – Ez után kereset meg Pápainé Terike és Kis-Prumik Ambrus, a művelődési ház akkori vezetője, hogy ne engedjük szétszéledni a csőszpárokat, mondta Takácsné Kis Márta. – Akkor még csak 22 éves voltam, alig idősebb a táncosoknál, de már hét éves korom óta táncoltam, és életem részévé vált a tánc, így örömmel vállaltam. Klasszikus és jazzbalettet tanultam, társas táncot soha, de megoldottam a problémát. Sok biztatást, segítséget kaptam a táncosoktól, de a falu lakóitól, vállalkozóktól is. 1995 után még nagyobb lendületet kapott a táncos élet, egyre több felkérést kaptunk, bálokat, táncévzárókat szerveztünk, kirándulni jártunk. Fellépéseink már nem csak itthon voltak, de hívtak bennünket Erdélybe és a Felvidékre is. 1998-ban Lagzi Lajcsi felfigyelt ránk, és meghívott bennünket szerepelni, az akkor nagyon népszerű Dáridó című műsorba. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy a Kecskeméti Katona József Színházban is fellépjünk. Jelmezes, farsangi bálainkra színes táncos műsorokkal készültünk, divatbemutatókat szerveztünk, sztárvendégeket hívtunk. 2000-ben kinőttük a kultúrházat és a sportcsarnokba rendeztük meg a báljainkat. 2001-ben több táncos élete is új irányt vett, és elbúcsúztak a tánccsoporttól. Az elköszönő bálra készült el az Egyveleg, melyet az első nyolc év legsikeresebb táncaiból válogattunk össze. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta is a legsikeresebb koreográfiája és a csoport védjegye. Ebben az időszakban a fellépéseink száma elérte az évi 40-50-et, amit nem mindig volt könnyű teljesíteni, de fantasztikus helyre eljutottunk, például Szombathelyre a Savaria Történelmi Karneválra. A 25 éves találkozón úgy gondoltam, hogy nálam ez a búcsú, de a tánccsoportot nem akartam veszni hagyni. Darányi Attilára gondoltam, mivel ő innen indult és akinek Kecskeméten tánciskolája van, de a Covid közbeszólt. Sikerült azonban megoldani a tánccsoport fennmaradását. Rohács Vera, Szabó Ágnes és Rátkai-Takács Renáta vállalták egy-egy gyermek csoportot vezetését, és még nekem is jutott egy. A Covid miatt kimaradt két év miatt sajnos a száz gyermektáncos hatvanra csökkent, de úgy gondolom, hogy ez sem rossz, emlékezett vissza Takácsné Kis Márta.

A jövővel kapcsolatban elmondta, hogy 2023. február 18-án tartják a tánccsoport farsangi bálját, és mivel kerek évfordulót ünnepelnek, szeretné, ha összeállna megint egy nagy csapat, és újra együtt táncolhatnának jó sokan, egy keringőt. Takácsné Kis Márta megköszönte mindenkinek, aki segített a mostani jubileumi rendezvény megrendezésnek támogatásában.

Szabó Gellért polgármester is felszólalt a születésnapi eseményen. Elmondta, hogy az egyesület életében ez a harminc év számára is jeles időszak. – Eleitől fogva követője és hódolója vagyok annak a tevékenységnek, amit Mártika végez. Ebbe a körbe, az ő személyéhez, nagyon szorosan hozzátartozik családjának minden tagja. Azt kívánom, hogy ez az időszak tartson sokáig, és mind az az érték, amit a tánccsoport, élén Takácsné Kis Márta, egy fajta ars poétikájaként megfogalmaz, az legyen olyan biztos alap, amire támaszkodhat, élete során. Az a nevelés, az a gyönyörűség, az a csoda, a szépség és harmónia, amit a tánccsoport harminc éve tudhat, az ünneplére érdemes. Ennek tovább adása Takácsné Kis Mártán keresztül a mi dolgunk is, hangsúlyozta Szabó Gellért.

A jubileum alkalmával természetesen nem maradhatott el a torta sem, amit hat féle ízben készítettek, és minden egyes tortán különböző, a táncosokról készült fénykép szerepelt.