A bugaci U15-ös leánycsapat edzője, Lovas Tamás némi kitérővel Lakitelekről tette át a székhelyét Bugacra, ahova kapusnak igazolt. Persze, a huszonhat éves hálóŹőr jól tudta, hogy ennél nagyobb fába vágja a fejszéjét, de kapusként is, edzőként is, többek között az U15-ös lánycsapat edzőjeként is becsülettel állja a sarat.

Az MLSZ adatbankban annyi derül ki címszavakban Lovas Tamás pályafutásáról, hogy hosszú éveken át Lakiteleken szerepelt, aztán egy féléves jászszentlászlói szezon után egy évet töltött Tiszaugon, majd visszatért Jászszentlászlóra, 2019 ősze óta pedig a Bugac játékosa. Illetve sokkal több annál.

– Valóban így alakult az eddigi játékos-pályafutásom. A sok lakiteleki év annak tudható be, hogy ott nőttem fel. Az első évben, amikor már korom alapján valóban csak a felnőttcsapat keretéhez tartozhattam – az azt megelőző években párhuzamosan az U19-es csapatban is játszottam –, második számú portásként számítottak rám, így a több játéklehetőség reményében Jászszentlászlóra igazoltam. Ott stabilan védhettem, jó formába is kerültem, ezt követően keresett meg a pár év szünet után újrainduló Tiszaug. Egy szezon után visszaigazoltam Jászszentlászlóra, ahol a korábbi fél szezonom alatt egy baráti, összetartó brigádot ismertem meg, amelynek tagjai szívesen láttak ismét köreikben, majd ezután az idény után, 2019 augusztusában kerültem Bugacra.

19 éves korom óta nemcsak játékosként, hanem utánpótlásedzőként is jelen vagyok a megyei fociban. Korábban a Lakiteleki TE kis focistáival jártam Kiskunfélegyházára a Bozsik-programra, ekkoriban ismerkedtem meg több edzőkollégával is, köztük az akkori bugaci edző Tholt Jánossal. Amikor lehetőségünk volt rá, mindig váltottunk néhány szót, főleg a felnőtt fociról, többször kérdezte is, hogy nem igazolnék-e át hozzájuk, ugyanis évek óta kapusgondjaik vannak. Aztán ebből a kérdésből kicsit több lett 2019 nyarán, amikor felhívott, és elmondta, hogy felhagy az edzői tevékenységgel. Annál nagyobb megtiszteltetésként ért, hogy engem talált méltónak arra, hogy átvegyem a helyét. Ekkor még Lakiteleken laktam és dolgoztam, azonban némi gondolkodás után úgy döntöttem, ha az egyesület főállásban tud alkalmazni – merthogy ezt a feladatot nem helyi lakosként nem tudtam volna vállalni –, akkor elvállalom a bugaci utánpótlás képzésének folytatását.

A feladat adott volt, egy az egyben az ő helyét kellett átvennem. Így is lett, az óvodásoktól kezdve a nagyobbakig, minden korosztállyal én foglalkozom, de az U14-es csapatnál segítségemre van Deli Mihály is, akivel a felnőttben csapattársak is vagyunk. A felnőttcsapatba eredetileg csak játékosként igazoltam, azonban az utánpótlás mellett ott is ellátom a szükséges adminisztratív feladatokat. Jani szerencsére játékosként továbbra is a felnőttcsapat rendelkezésére áll, és bár az előző szezon végén többek közt elbúcsúztattuk őt is, még ebben a szezonban is többször a segítségét kellett kérnünk, mert létszámgondjaink akadtak, amit a csapat nevében ezúton is köszönök neki.

A leánycsapatunk az U15-ös megyei bajnokságban indult el, az idén már másodszor. Bugacon évekre visszamenőleg is van hagyománya a lányfutballnak, azonban bajnoki rendszerben sem leánykorosztályban, sem női felnőttben még nem volt csapata az egyesületnek 2020 szeptemberéig, amikor is az első hivatalos meccsünket játszhattuk Bácsalmáson. A tavalyi szezonban újoncként az előkelő 4. helyen zártunk a kilenccsapatos bajnokságban, a mostaniban már kettővel több, tizenegy csapat indult, ami – ha nem tévedek – ezen korosztályú bajnokság elindítása óta most a legmagasabb létszám. Mi azon kevés csapat közé tartozunk, amelyek az ősszel le tudták játszani mind a tíz bajnoki mérkőzésüket, az eredményeink alapján a 2. helyről várjuk a tavaszi folytatást. A csapat ereje mindenképp az összetartásban rejlik, enélkül lehetetlennek tartanám, hogy ilyen eredményesen szerepeljünk. A siker másik alapja az állandóság. Az őszi tíz mérkőzésből csak egy alkalom volt, amikor változtatnom kellett a kezdőcsapaton, akkor is csak egy poszton. Többek közt ennek is tudható be, hogy mindössze 9 gólt kaptunk a fél szezonban, ami, azt gondolom, mindenképp tekintélyt parancsoló szervezettségre utal. Amin mindenképp javítanunk kell, az a helyzetkihasználás, de ez inkább egyéni dolog, ugyanis a helyzeteinket kidolgozzuk. Természetesen a 31 rúgott gól nem kevés, de ha megnézzük a környező, még több hellyel mögöttünk álló csapatokat is, bizony ott is több szerzett gólt mutat a tabella, mint a mi esetünkben. Természetesen nem célom, hogy megalázó arányú győzelmeket arassunk, azonban mindenképp szeretném, ha legalább a mérkőzések 50. percéig olyan eredménnyel állnánk, aminek következtében a fiatalabb játékosaim is bátrabban be mernének szállni, és leküzdve megilletődöttségüket olyan megoldásokat alkalmaznának, amiket az edzéseken már meg tudnak és meg mernek csinálni.

A tavaszi szezonnak eredménykényszer nélkül vágtunk neki, azonban az őszi teljesítményt figyelembe véve úgy gondolom, reális cél lehet, hogy a dobogón maradjunk. Ehhez mindenképp szükségesnek érzem, hogy a fenti hiányosságokon tudjunk javítani.