Nem tartozik különleges eseménynek a disznóvágás a Vörös családban, mert évente többet is vágnak. Ezúttal egy százhatvan kilós sertés volt az áldozat.

Ötven, hatvan évvel ezelőtt szinte minden falusi háznál vágtak disznót. Legtöbben saját maguk nevelték fel és ilyenkor télvíz idején vágták le. Attól függően, hogy mekkora volt az állat, hosszú ideig élelmet biztosított a család számára. Manapság már kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, inkább a boltokból veszik meg a szükséges élelmet. Vörös Józsefék ez alól kivételek. Ők több disznót is nevelnek nem csak a szentkirályi otthonukban, hanem a tanyájukon is. A házigazda mindennap négy órakor kell, hogy ellássa mind a két helyen az állatokat, utána indul dolgozni. A munkája befejeztével, este is megeteti őket. Néhány évvel ezelőtt még saját maga vágta le a disznókat, és Attila fia segített neki. Ma már nem vállalja ezt a nagy munkát, fiatalabb böllérre Ivicz Gáborra bízta, de a háttérmunkában azért segédkezett. A 18 éves Attila is sok mindent tud már a disznóvágással kapcsolatban, de mint mondta, ő nem akarja a bölléri teendőket ellátni. A családnak ezúttal barátok is segítettek, így viszonylag gyorsan feldolgozták az állatot. Természetesen készült rizses- és májashurka, kolbász, és töpörtő. A füstölést is saját maguk végzik. Attilának a kedvence a füstölt sonka. Ha megéhezik csak vág belőle egy darabot.

Persze a család nőnemű tagjai Erzsike asszony és Hajnalka lányuk sem tétlenkedtek, akiknek besegített még az idősebb Alexandra is, ők a főzéssel, mosogatással voltak elfoglalva. Az összehangolt munkának az lett az eredménye, hogy időben elkészült minden, és ha nem is éppen délben, de nem sokkal később, a munka végeztével, asztalhoz tudtak ülni, elfogyasztani az ebédet.