Ha tél, akkor disznóvágás. Legalább is falun, több helyen vágnak még disznót, hogy így biztosítsák a finom falatokat a családjuknak.

Persze arról már nem beszélhetünk, ami harminc-negyven évvel ezelőtt volt. Akkor ugyanis alig volt olyan család, ahol ne vágtak volna a hideg idő beköszöntével disznót. Nem szakember böllér dolgozott, hanem rokon, barát, vagy ismerős. A család apraja, nagyja mind részt vett valamilyen formában, a munkálatokban. Leghamarabb a hagymás vér készült el, friss pecsenyével, ami reggeliként szolgált. Ezt követően a hurka, kolbászkészítés következett. Sült a tepertő, de májas hurkát és sajtot is készítettek. A disznóvágás egyik elmaradhatatlan étele a töltött káposzta. Sok szármát töltöttek meg az asszonyok. Mire befejeződött a munka addigra már az asztal is meg volt terítve és mindenki megkóstolhatta a finom falatokat. Utána még beszélgetés és borozgatás következett.

Ilyen hagyományos disznóvágást végeztek ifj. Bodri Jánoséknál Lakiteleken. Bálint a nagyfiú, aki szakácsnak tanul, komolyan kivette részét a munkából. A kisebbek Bence és Balázs is ott sürgölődtek a felnőttek körül. Tünde asszony pedig gondoskodott arról, hogy finom étel kerüljön az asztalra. Bella még kicsi, csak most ment óvodába, de már ő is figyelmesen nézte azt, hogyan serénykedik anyukája. Néhány hónap múlva még vágnak egyet, mert a hattagú család jó étvágyú.