Az Alkotótáborban készült alkotásokból a Művelődési Házban szervezett kiállítást a CSAK csoport. Az „Alkotóteleken” idősebbek és fiatalabbak tesztelhették művészi vénájukat és kreativitásukat, ezt követően kiállításmegnyitón mutatták meg alkotásaikat a nagyközönségnek.

A CSAK Csoport bátran kísérletezik és együtt keresik a művészet határait, ezenfelül saját határaikat, ez jellemezte a legújabb kiállításukat is. Lendvai Edit a tábor szervezőjével készítettünk egy interjút.

-Mit jelent számodra az Alkotótelek?

„Igazi közösséget jelent. Ez az összetartó baráti és több esetben házastársi kapcsolatban élő művész és művészet közeli társaság, minden nehézségen felülemelkedve tart tovább életben egy kezdeményezést. A résztvevők közül többen művésztanárok lettek, mások illusztrátorok, animációs rendezők, audiovizuális művészek vagy zenei esetleg gasztro-kulturális szerepet töltenek be manapság, de mindenkinél alapvetés maradt az alkotás öröme.

Egy komoly múlttal rendelkező alkotótábor hagyományait, vezetőitől kapott legfontosabb elvüket: az alkotói szabadság és az átgondolt pedagógiai munka összekapcsolását folytatjuk Lakiteleken. Sokban más lesz, mint a 1992-től, több, mint harminc éve elkezdett, huszonhat alkalommal Győr-Ménfőcsanakon, egyszer Kékkúton (2012) és egyszer már Lakiteleken (2018) Patkós László, kecskeméti és Dubi Árpád, kunszigeti-győri művésztanárok által vezetett Ménfőcsanaki Nyári Műhelygyakorlat. „

-Mióta van ez a kezdeményezés?

„Négy évig nem volt alkotótábor. Hiányzott nagyon. Mivel sok éve összejártunk itt Lakiteleken egy nyár végi strandolós, kirándulós hosszú hétvégére, adta magát: legyen itt a tábor. A helyi önkormányzat támogatta a kérésemet, hogy a művelődési ház adjon helyet az alkotómunkának. 2022. augusztusában az az egy hét kísérlet volt: Patkós László és Dubi Árpád művésztanárok által mutatott utat tudjuk-e folytatni?

Tudjuk, immár a harmadik Alkotótelek elnevezésű hetet töltöttük együtt, ahol a munka egy adott téma felvetésével kezdődik, melyek minden alkotónál itt-ott meg is jelennek, de nem kötelező jelleggel kell e mentén haladni.”

-Az alkotás közben hogyan érezték magukat a táborozók és te magad is?

„Nehéz ezt megfogalmazni, hiszen alkotás közben nem arra gondolok, hogy hogyan érzem magam. Valószínűleg jól. Az alkotás szükséges, a lényünk része, ezt elmondhatom általánosságban is a tábor összes lakójára.

Ha kívülről nézem, akkor nagyon jól érzi magát az egész társaság mindig mikor együtt vagyunk, és nem csak ilyenkor, hanem ha együtt szilveszterezünk, együtt farsangolunk, akkor is.

Többekkel tényleg körülbelül harminc éve ismerjük egymást, vannak, akik főiskolára, egyetemre is együtt jártak, sőt olyanok is, akik Kecskeméten a Szabadiskolában is együtt rajzoltak.

Pap Kata, Zsuffa Péter, Lévai Dóra, Sarkadi-Nagy Balázs, Kun-Sebők Kata, Szoboszlay Eszter, Szikora Imre, Pongrácz Márta, Lendvai Edit, Szelesné Kása Ilona, Bezerédi Zsófia a felnőtt alkotók ebben a táborban.

És a gyerekek: Zsuffa Árnika, Zsuffa Emma, Sarkadi-Nagy Vince, Sarkadi-Nagy Villő, Kun Abigél, Kun Boldizsár, Szikora Berta, Szikora Máté, Harmatos Zorka, Harmatos Réka

Minden évben csatlakoznak műkedvelő baráti családok is, akik szintén szívesen rajzolnak, festenek vagy kipróbálnak grafikai technikákat.”

-Hogyan csábítanál érdeklődőket a kiállításhoz? Meddig tekinthető meg?

„A tábor egy különleges hely egész héten, ahol a felnőttek és gyerekek együtt alkotnak. Nem felnőtt tábor és nem gyerektábor, ugyanaz vesz körbe mindenkit. A kiállított alkotásokon látszik ez a felszabadító, felemelő légkör. Szerintem ezért érdemes megnézni ezt a kiállítást szeptember végéig.”

-Jövőre lesz e folytatás?

„Mindenképpen lesz folytatás.” Edit hozzáfűzte, hogy az eddigi évek önkormányzati támogatásán (helyszín a napközbeni munkához) túl idén a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta a tábor megvalósulását.

Képek forrása: Lakiteleki Közösségi Tér hivatalos oldala