Lakodalmas zenekarok és vőfélyek találkozóját első alkalommal tartottak Nyárlőrincen. A tornacsarnokban közel háromszázötven főre terítettek, akik érdeklődéssel figyelték a vőfélyek bemutatkozását.

Tóth István vőfélynek nem ez volt az első ilyen szervezése. Saját településén, Tiszaalpáron már kilenc alkalommal mutatkozott be társaival együtt. Sajnálatos módon a vírus fertőzés miatt ki kellett hagyni néhányat. Ezúttal új helyszínen, Nyárlőrincen szervezte meg a lakodalmas zenekarok és vőfélyek találkozóját, amiből hagyományt szeretnének teremteni.

– Ez a tizedik találkozó, de Nyárlőrincen az első, mondta a főszervező. – Annak főleg anyagi vonzata van, hogy ide jöttünk, mert Tiszaalpáron drága volt a terembérlet és az edény kölcsönzés. Nyárlőrincen jóval kedvezőbb feltételek mellett tudtuk, tudjuk az elképzeléseinket megvalósítani. A hozzám közelálló vőfély barátokat szoktam meghívni, ezúttal kilencen voltunk. Mi hétköznapokon is összejárunk horgászni, szórakozni, biliárdozni, ha van időnk. Így szeretettel hívom őket az ilyen alkalmakra. Nagy István Kiskunhalasról, Boros Attila Ballószögről, Lázár László, Ollai István, Kádasi Zoltán Szentesről, Galauner Péter és Takács Szabolcs Nagykőrösről, Kiss Zoltán Kiskunfélegyházáról érkezett, sorolta Tóth István, én pedig Tiszaalpár lakom.

A ceremónia a hagyományoknak megfelelően kezdődött. Először a főszervező köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, hogy a találkozóból összegyűlt pénzből kétszázezer forinttal támogatják a helyi óvodát és bölcsődét. Pénzváltó István polgármester is köszöntötte a jelenlévőket. Aki azt hangsúlyozta, hogy szereti az új dolgokat. A lakodalmas zenekarok és vőfélyek találkozója pedig új a településen, de reményét fejezte ki, hogy nem az utolsó. A vőfélyeket a szórakoztatás népművészeinek titulálta, mert van bennük költészet, előadóművészet, amit nem tanultak, hanem az egyéniségükből fakad, így a társasági élet középpontjában vannak.

Minden szórakoztató rendezvények legfőbb letéteményese a zenekar, ebben az esetben a zenekarok, mert kettő is volt a nagykőrösi Zengő, és a kecskeméti Szilvási. A vacsora elkészítéséről a nyárlőrinci főzőmester Baksa László gondoskodott, aki öt bográcsban főzte a marhalábszár pörköltet. A jelenlévők között többen is voltak olyanok, akik szeretik ezeket a találkozókat és minden egyes alkalommal ott vannak. Bár többségében középkorúak voltak a vendégek, de azért szép számmal akadtak fiatalok is. Lehet, hogy azért is mentek, hogy az esetleges házasságukhoz vőfélyt keressenek, ki tudja.

A köszöntők után a vőfélyek, utána pedig a zenekarok mutatkoztak be, majd pedig felszolgálták a krumplit és a pörköltet. A kiskunhalasi Nagy István pontosan emlékszik arra, hogy mikor volt először vőfély.

– 1993. május 15-én volt az első, az egyik munkatársamnak a lánya ment férjhez, az ő lakodalmukon mutatkoztam be először. Előtte egy fél évig aktívan tanultam, aminek az lett a következménye, hogy alapból 62 oldalt tudok elmondani. Kikérésből, menyecske táncból, bármiből, de ha szülő hiányzik, az sem probléma, azt is át tudom hidalni. A harminc év alatt több, mint háromszáz lakodalomban voltam vőfély. A kilencvenes években szinte minden hétvégén volt lakodalom. A Covid után ez hézagossá vált, de azt is mondhatnám, hogy hanyatlik, mert a lakodalmak az amerikai szokásokhoz hasonlóan a kerti partik felé fordultak el, ahova ceremónia mestereket hívnak.

Minden vőfélynek van egy botja, amire az ifjú pár szalagot köt, amin a nevük szerepel és a házasságkötésük időpontja. Nagy István sok felé járt már, még a határon túl is. A Tóth István által szervezett lakodalmas zenekarok és vőfélyek találkozóján pedig minden egyes alkalommal ott volt. Tapasztalata szerint a fiataloknak hiányzik a tánc tudása, pedig az is csak akkor okoz örömöt, amikor már jól tudják ropni. Az, hogy mennyi ideig lehet vőfélyeskedni, ez egyénektől függ. Addig, míg nem felejti el a mondókáját. Kiskunhalason volt egy vőfély, akik 84 éves koráig „űzte” ezt a foglalkozást. Mivel Nagy István még csak 65 éves, van még neki ideje szórakoztatni a fiatal párokat és hozzátartozóikat.

A vacsora előtt és alatt a vőfélyek szóval tartották a mulatozókat, utána pedig elkezdődött a tánc, amiből aktívan vették ki részüket a vendégek, egészen hajnalig.