Fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepli ebben az évben a Tiszakécskei Arany János Művelődési Központ és Városi Könyvtár. A jeles ünnep alkalmából ünnepséget rendeztek az intézményben, ahova meghívták a régi dolgozókat is.

Az emeleti nagyterem bejárata előtt verkli hangjára érkeztek a vendégek, majd még a belépés előtt mindenki kapott egy-egy kitűzőt, amin többek között a hatvanas szám volt feltüntetve. A megjelenteket Aracs Eszter intézményvezető köszöntötte. Kovács Ernő vármegyei főispán emlékezett vissza a gyermek és fiatal kori emlékeire, amit a művelődési házban töltött, valamint arra, amikor városvezetőként próbáltak mindent megteremteni annak érdekében, hogy a ház jól és hatékonyan működjön. Köszönetet mondott mindenkinek, aki a házban dolgozott, jó kedvet, jó hangulatot biztosított és jól érezte magát. Reményét fejezte ki, hogy a mostaniak és az utánuk következők ezt a hatvan évet még megtoldják legalább hatvannal. Petrezselyem László alpolgármester elmondta, hogy öt éves volt, mikor megnyílt a kultúrház. Ő is felsorolt azokból az emlékekből, amelyet átélt az elmúlt évtizedekben az intézményben. Amint azt hangsúlyozta, ott mindig egy jó közösség dolgozott, mindenki a tiszakécskei emberekért tevékenykedett.

– Az intézményt 1963 augusztus 20-án adták át. Akkor a kultúra házát többféleképpen is nevezték. Hívták kultúrháznak, művelődési központnak, de az 1963-as újságban úgy jelent meg, hogy kultúrpalotát avattak Tiszakécskén. Ma is igyekszünk kultúrpalotának tekinteni, mert nem csak a helyieknek, de a kisebb településen élőknek is közművelődését is szolgáljuk. Hatvan év egy ember életében is hosszú idő, csak úgy, mint egy intézmény életében. Ettől függetlenül igyekszünk fiatalos lendülettel és tartalommal megtölteni a sokrétű feladatot, mondta Aracs Eszter. Múltidézésre felkérte Polyák Albertet a Nemzeti Művelődési Intézet nyugalmazott főigazgatóját, aki hosszú éveken keresztül vezette a házat.

Polyák Albert sok mindenről beszélt, hiszen tizenegy éven keresztül ő volt az igazgató. Ez alatt az idő alatt több fajta esemény történt a ház életében. Sok mindennel foglalkoztak, a kultúrán kívül. Az országban először Tiszakécskén hoztak létre művésztábort, még 1977-ben. Számtalan felnőttképzést indítottak, ami szokatlan volt abban az időben, de ugyan így lehet beszélni a helyi újságról is, amiben szintén úttörő volt az Arany János Művelődési Központ. Később már saját nyomdájukban nyomták nem csak a saját, de más településük újságjait is. Kézműves foglakozásokkal őrizték a hagyományokat, bekapcsolódtak a citerásokkal népzene világába, a Vass Lajos találkozókkal pedig a népdalokat elevenítették fel. Természetesen más és több fajta kulturális élet is jellemezte a ház munkáját. A cél mindig az volt, hogy azokon jól érezzék magukat az emberek. Színházi előadások, irodalmi estek és nem utolsó sorban a mozi is nagy érdeklődés mellett zajlott. Színvonalas, szórakoztató műsorokkal a minőséget biztosították mindenki számára.

Aracs Eszter ezt követően megjegyezte, hogy az elődök munkája a mai napig érezhető, az önkormányzat és a testület támogatása pedig kiemelkedő. Az önkormányzat ugyanis kiemelt figyelmet fordít nem csak az oktatási és szociális intézményekre, hanem a kulturális intézményekre is. Örömét fejezte ki, hogy Polyák Albert ugyan már nyugdíjas, de még mindig sokat segít a szakmai munkájában. Aracs Eszter ezután arról beszélt, hogy tíz évvel ezelőtt az intézmény vezetősége alapított egy díjat, Tiszakécske Közösségeiért, amit minden évben olyanok kapják, aki, vagy akik, nagyon sokat tesznek a város kultúrájáért, és sokat segítik az intézmény munkáját. Ebben az ében ezt a díjat megosztva kapta Balla Sándor és Csontos Tamás, akik nem állandó munkatársai az intézménynek, de mindig ott vannak, ha kell, és szükség van rájuk a rendezvényeken.

Az elmúlt hatvan évben a házban dolgozókról egy összeállítást készítettek, sajnos közülük többen már nincsenek az élők sorában. Egy kiállítással is felidézték a hat évtizedet, még pedig Hatvan év hatvan kép elnevezéssel. Az aulában a kivetítőn az elmúlt öt évről lehet látni összeállítást. Az emeleti nagyteremben pedig egy történeti visszatekintést. A program végén a művelődési központ dolgozói behozták a hatvan szeletes tortát, majd a jelenlévők pezsgővel koccinthattak a hatvanéves ünnepeltre.