Kettős ünnepséget tartottak szerda délelőtt Nyárlőrincen. Először felavatták a Petőfi Sándor mellszobrát, amely az első köztéri szobor a településen, majd megünnepelték az általános iskola felújítását.
A művelődési ház előtti parkban sokan voltak kíváncsiak a település első köztéri szobrának az avatására, amelyet Lantos Györgyi szobrászművész készített. – Olyat teszünk, amilyet még rajtunk kívül senki sem tett Nyárlőrincen. Köztéri műalkotást szobrot avatunk, mondta Pénzváltó István polgármester. – Avattunk már utakat, épületeket, egyéb beruházásokat, ami közvetve, vagy közvetlenül fizikai jólétünket szolgálják. Avattunk templomot, keresztet, most pedig szobrot, amelyek lelkünk gyönyörűségére vállnak. Meggyőződésem, hogy mindezek egyensúlya adja, a közösségi élet harmóniáját. Petőfi kiskunsági identitásunk része, aki földrajzilag is közel áll hozzánk, mert Petőfi a szabadság és a hazaszeretet szinonimája, amit nap mint nap mindannyiunknak szem előtt kell tartani. A településvezető elárulta, hogy a szobrot Lezsák Sándortól ajándékba kapta a település. Hajagos Csaba történész, főmuzeológus arról beszélt, hogy a Petőfi szobor mindenki számára azt sugallhatja, hogy a nagy költő itt volt velünk, itt van és itt lesz a jövőben is. A szobrot Lezsák Sándor és Pénzváltó István leplezte le, Salánki Ferenc plébános pedig megszentelte, majd megkoszorúzták az alkotást.
Lezsák Sándor beszédében elmondta, hogy ötven évvel ezelőtt Szikrában tanított, akkor volt Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója. Nagyon izgatta a gyerekeket, hogy hol született és hol halt meg Petőfi? Egy dolgot lehet tudni. Huszonhat és fél évig élt, zseniális költő volt, közel ezer verset írt, ebből 850-et ismerünk. December 15-e a kisfiának születésnapja. Ha visszaszámlálunk kilenc hónapot, akkor a szabadság hevületében, március 15-én fogant. Az országgyűlés alelnöke beszélt arról is, hogy Segesváron felkereste azt a helyet, ahol elesett a költő. Akkor találkozott egy tanítóval, aki azt mondta, hogy ne keresse Petőfi sírját, ne keresse azt, hogy hol született, mert Petőfinek a Kárpát-medencében minden magyar településen lehetne bölcsője is és koporsója is. A szoboravatón verset mondott: Marsa Lázár, Greif Csanád és Ágost Zoltán, de jelen volt Petőfi Sándor, Bánföldi Szilárd színész személyében is, aki szintén verset mondott, és aki hosszú ideig Nyárlőrincen élt.
Az ünnepség alkalmából kihirdették a Petőfi Sándorról szóló iskolai totó és feladatlap verseny eredményét. Első lett Zöldi Kovács Máté, második helyen végzett Bimbó Bálint, harmadikon pedig Éberling Márton. Mind a hárman hetedik osztályos tanulók.
A szoboravatás után a jelenlévők átvonultak a nem régen felújított Buzás János Általános Iskolába. Pénzváltó István arról beszélt, hogy a köztéri szobor avatása után a karácsonyfa alá lehet tenni az iskolában végrehajtott beruházást is. Elkészült néhány száz négyzetméter új tető, pár kilométer villanyvezeték, néhány tucat kapcsoló, konnektor, világítótest és egy tűzjelző rendszer, melyek értéke több mint százmillió forint. A felújításra, Lezsák Sándor közbenjárására, több mint 97 millió forint vissza nem térítendő kormányzati támogatást kaptak. Az oktatás stratégia ágazat, az ország sorsa az iskolákban dől el, hangsúlyozta a településvezető. Azt kérte, hogy a térség országgyűlési képviselője tolmácsolja a döntéshozók felé, az iskolák égető problémáit és továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet a választókerület oktatási intézményeire, benne a nyárlőrincire is. Boros Kornél tagintézményvezető elmondta, hogy az iskola első része 1929-ben épült, a korábbi évtizedekben folyamatosan bővítették és így nyerte el a jelenlegi formáját. Az elmúlt hónapokban mindenki sokat dolgozott azért, hogy időben elkészüljön a felúítás. Bíznak abban, hogy az elkövetkezendő években is lesz majd arra mód, hogy további felújításokat hajtsanak végre az intézményben.
– Buzás tanító úr felelőssége itt van ebben az iskolában, emelte ki Lezsák Sándor. A magyar iskolarendszernek az a jövője, ha megmaradnak a vidéki iskolák. A nyárlőrinci iskola életerős. Képviselőként próbálok hozzátenni ahhoz a munkához, ami nap, mint nap áldozatot követel családtól kollégáktól, hangsúlyozta.
Az ünnepség befejezése előtt a második osztályosok táncot mutattak be, a Pöszméte citerazenekar pedig rövid műsort adott.
