Egyre többen szeretik hazánkban is az extrém versenyeket. Ezek közé tartozik az Extremerush, amit Tápióbicskén rendeznek minden évben. Egy nyárlőrinci fiatalember, Németh Norbert is indult a május 7-i versenyen.

Az Extremerusch két évvel ezelőtt robbant be a legnépszerűbb futóversenyek közé, főleg azoknál a sportolóknál, akik szeretik a kihívásokat. Kemény pályán akadályok és vizesárkok között az indulók kipróbálhatják azt, hogy mire képesek. Nem csak erő és kitartás kell hozzá, de bátorság is. A nyárlőrinci Németh Norbert is szerette volna kipróbálni magát, hogy mire képes ebben a sportban.

– Az interneten fedeztem fel ezt a versenyt, és mivel már korábban is ki akartam magam próbálni egy ilyen versenyben, így adódott a lehetőség, és belevágtam, meséli Norbert.

– Hogyan készültél rá?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy sehogy. De tényleg. Futni ugyan szoktam és focizom is, mellette pedig konditerembe járok, így azért nem teljesen edzetlenül neveztem be. Mindig is tetszett az ilyen fajta verseny, gondoltam kipróbálom.

– Milyen távot kellett teljesíteni?

– Két részből állt a verseny, mind a kettő egyéni indításos volt. Az elsőben nyolc kilométert kellett futni, amelyen tizenkét akadályt helyeztek el. Folyamatosan kellett felfutni dombokra, majd le az erdőben úgy, hogy alig fértünk el a fák között. Szántásban is kellett futni, de szénaboglyák is nehezítették a pályát. Azt hiszem 46 perc alatt végeztem ezzel a feladattal. A 210 beérkezőből a 14. lettem. Utána egy óra pihenő következett, majd egy katonai akadály pályán kellett végig menni, ahol viszont már tizenöt akadály volt. Ez annyival volt nehezebb, hogy sűrűbben voltak a végrehajtandó feladatok. Kapaszkodni kellett, kötélen mászni, palánkon átlendülni és még több nehéz feladat várt ránk. Minden akadály leküzdésére egy perc állt a rendelkezésünkre. Igaz, többször is lehetett próbálkozni, ha elsőre nem sikerült, de az egy percbe bele kellett férni. Aki nem tudta végrehajtani, az pontlevonást kapott. Nehézség szerint határozták meg, hogy hány mínusz pont jár annak, aki nem tudta megfelelő időben végrehajtani a feladatot. A végén egy vizesárkot kellett leküzdeni, de úgy, hogy a fejünk csak félig látszott ki a vízből, mert egy álcaháló volt felette. A tapasztaltabbak ezt háton teljesítették, hogy a fejük jobban kint legyen és kapjanak levegőt, én meg a fal akadály után megcsúsztam, így belevetődtem, hogy időt spóroljak vele, de így sokkal nehezebb volt. Azt azért hozzáteszem, hogy két kiképzőtiszt folyamatosan jött mellettem, és mondták, hogy a legegyszerűbb végrehajtani az akadályokat. Ez nagy könnyítést jelentett.

– A palánkok elég magasak voltak, te viszont nem vagy magas, hogyan sikerült mégis átmenni rajta?

– Az a furcsa, hogy volt néhány magas ember, aki ezt nem tudta megcsinálni, nem tudom, biztosan rossz technikát választottak, nekem meg a foci révén erősek a lábaim, jó rugóim vannak, ami előnyt jelentett.

– Azt említetted, hogy gyakorlatilag nem készültél erre a versenyre. Mennyi idő alatt sikerült teljesíteni a katonai akadályt?

– Hat perc negyvennégy másodperc alatt, és ezzel a harmadik, negyedik helyet szereztem meg. A végén érmet, oklevelet és a támogatók jóvoltából különböző ajándékokat kaptunk.

– Mi történ a verseny után?

– Hazamentem, felvettem a labdarúgó cuccomat és mentem a bajnoki meccsre. Norbert a nyárlőrinci labdarúgó csapat kezdő játékosa, és leginkább a gyorsaságáról híres, de a nem áll messze tőle a góllövés sem. Azon a napon Kunszálláson játszottak és 2–1-re vezetett az ellenfél, amikor Norbi kiegyenlített a 62. percben.

– Az volt a furcsa, hogy fáradságot nem éreztem, de a 70. percben görcsölni kezdett a lábam az izomok már nem bírták, és akkor cserét kértem. Ez a verseny jó kihívás volt a számomra, megtudtam, hogy mik a határaim. Hogy lesz-e folytatása? Kijelenthetem, hogy igen, nézelődök, hogy hol vannak hasonló versenyek, tette hozzá a 24 éves nyárlőrinci fiatalember.