Harmadik alkalommal rendeztek Rózsatábort a lakiteleki Kontyvirág Erdei Iskolában, de ez valójában már a negyedik, mert az elsőt Rózsaszentmártonban tartották. A Rózsatábor nem más, mint gyermek citeratábor.

Mert minden egy jó élménnyel kezdődik. Ez áll a Kontyvirág Erdei Iskola bejárati ajtaján, ami a Rózsatábor szlogenje. A tanárok foglakozást tartanak, a citera hangja messziről hallatszik. – Ötvenegy gyermekünk van az egy hetes táborban, és két felnőtt, akik kísérő tanárként jöttek, de beállnak muzsikálni, mondta Nauner-Agárdi Éva táborvezető. – Erre nem volt még példa, csak arra, hogy elküldik a tanítványaikat. A mostani pedagógusok viszont egy nagyobb csoporttal érkeztek, így igényeljük is, hogy velünk legyenek és szemmel tartsák a gyermekeiket. A tábor nemzetközi, mert a partiumi Nagykárolyból is érkeztek citera iránt érdeklődők. Rajtuk kívül Váraszóból, Mátészalkáról, Budapestről, Nyárlőrincről, Kecskemétről, Lakitelekről, Balassagyarmatról, Nyúlról, Tárnokról, Sóskútról, és Gyermelyről. Nyolc éves kortól, tizennyolc éves korig határoltuk be a résztvevők életkorát. Tudás szintben nem tettünk különbséget, még az sem feltétel, hogy hangszere legyen a gyereknek, mert azt is tudunk biztosítani, ha valakinek nincsen. Harminc százaléka a tábor tagjainak negyedik éve van velünk, körülbelül ugyan annyi, aki teljesen új. Aki először eljön, és belekóstol annak nagy indokának kell lenni, hogy ne jöjjön a következő alkalommal. Az erdei iskola befogadó képessége miatt vontuk meg a határt, de eldöntöttük, hogy nem kell mamut tábort szervezni, hanem olyat, amire oda tudunk figyelni, és még kezelhető. Ez az ötven, hatvan fő közötti létszám ideális. Természetesen lenne igény a bővítésre, de nem akarjuk a szobákat sem telezsúfolni. Csak autentikus népzenét tanítunk. Az nincs meghatározva, hogy milyen tájegységről, a pedagógus dönti el, hogy mit hoz. Most Madocsáról tanulnak a legnagyobbak, a középső csoport hajdúsági és hortobágyi, az életkorban és zenében is kisebbek pedig felcsíkit, a kezdők pedig gyerekdalokat. A tábor végén szombaton délután négy órakor gálaműsort tartunk, ahol mind az öt csoport bemutatkozik, lesz egy közös ének is, amiben mindenki részt vesz. Ez most Kecskemét környéki népdalokból áll, hogy ezt a vidéket is népszerűsítsük, és a gyerekek vigyék haza ennek a vidéknek a dalait is. A finálén, mindenki a színpadon lesz. A legkisebbekkel a tiszakécskei Szerencsi Zsuzsanna foglalkozik, a második csoporttal jómagam, én Mátészalkáról érkeztem. A középső csoportot Asztalos Sándor citerakészítő viszi, ő Nyúlról jött hozzánk. A negyedik csoport vezetője a debreceni Szabolcsi Flóra népzene szakos egyetemi hallgató. A legmagasabb szinten játszó csoport a kecskeméti Urbán Bernadett viszi. A fő támogatónk ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla programja, de úgy tudjuk, hogy több gyermeket támogatott a Csóri Sándor Alapítvány is.

Nauner-Agárdi Éva hozzátette még, hogy a támogatásban szerepelt, hogy minimum hat órát kell a zenével foglalkozni. Ez a kicsiknél egy kicsit sok, de megtűzdelik szünetekkel, játékokkal, a nagyobbak viszont túl is lépik ezt. Reggeli után fél óra énekléssel kezdődik a nap, ahol megtanulják a Kecskemét környéki dalokat, bemelegítik a hangjukat, mert citerázás közben énekelnek is. A tapasztalat az, hogy akik a táborban már jártak, azok megmaradnak ennél a hangszernél, de vannak kivételes tehetségek, akik más hangszer után is érdeklődnek, mint például a koboz, tekerőlant, de az sem ritka, hogy valaki nagybőgős lesz. A citera egyébként minden népi hangszernél népszerűbb, mert könnyű rajta alapdallamokat eljátszani, és siker élményük van a gyerekeknek. Egy hét alatt hihetetlen fejlődést lehet vele elérni.

A táborban egyedi citerákat is megnézhetnek a gyerekek, amit Tar Csilla balmazújvárosi népzene pedagógus gyűjteményéből származik. Nyolcvanöt hangszert hozott el a táborba bemutatni. Mivel egyszerre nem tudják mindet kiállítani, ezért minden reggel cserélik őket. Nagyon különleges ez a gyűjtemény, amelyről pénteken előadás keretében is beszélni fog Tar Csilla, és néhányat, amely olyan állapotban van, ki is lehet majd próbálni.

– Ez a tábor egyben misszió is nekünk, hogy a gyerekek maradjanak meg a citeránál, ismerjék meg ezt a hangszert, de az is, hogy legyen sikerélményük, és így beléjük ivódjon a népi hagyományoknak és a természet közeliségnek az érzése, mert nekünk az a feltett szándékunk, hogy élmény tábort csináljunk. Ezt már Báti-Dobos Szilvia a tábor szervezője mondta. – Nem csak arról van szó, hogy délelőtt és délután is citera, hanem a gyermekek életkorukhoz igazítva az Éva által és felvázolt magas színvonalú munkát mindig szem előtt tartva, élményt adjunk a gyerekeknek. Most például batikolást és faművességet is fognak majd tanulni. Egy citerát fognak elkészíteni, felhúrozni, lefesteni, díszíteni, Asztalos Sándor vezérletével. Megbeszélik azt is, hogy mi történik egy hangszer elkészítése során. Ez kicsit alkotómunka, de betekintést is nyernek a hangszerkészítésbe. Természetesen strandra is elmegyünk és egy erdei kalandtúra is vár a csapatra, viccességgel, népi játékokkal, természetismerettel és egy kis huncutsággal. Előadások és vetélkedők is lesznek. Este népszerűek a székfoglaló, kötélforgató és különböző játékok, amihez a muzsikát mi magunk szolgáltatjuk hozzá. A csapat építésre is hangsúlyt fektetünk, mert a gyerekek az élményeken kívül egyszer csak azt veszik észre, hogy megtanultak citerázni. Ez a mi filozófiánk és az, hogy minden egy jó élménnyel kezdődik, és ezt nagyon komolyan gondoljuk, tette Hozzá Báti-Dobos Szilvia.