Polski Fiat találkozót szerveztek Lakiteleken, pontosabban Tőserdőben, a Holt-Tisza partján lévő parkolóban. Nem csak a környező településekről, de az ország különböző részéről érkeztek a márka szerelmesei.

Minden autó tulajdonosa bemutatta kocsiját, elmondta, hogy hány éves, mióta van nála. A legtöbb kis Polski harminc év körüli volt. Szinte valamennyinek a gazdája sokat költött rá, de persze senki sem árulta el, hogy mennyit. Akadtak olyanok is, akiknek ez az első autójuk, és nem is akarnak másikat, és még száz év múlva is hajtani akarják. Az egyik tulajdonos, Ausztriába jár vele dolgozni. Amint azt viccesen megjegyezte, nem a leálló sávban megy az autópályán, hanem a belsőben. Egy pár pedig az autójukhoz öltözött. A hölgy piros pöttyös ruhában, a férfi pedig fehér ingben piros nyakkendővel érkezett a találkozóra. Akadt olyan is, akinek elromlott az autója, de természetesen mindjárt jött a segítség, és orvosolták a hibát. Egy fiatalember arról számolt be, hogy már kilenc éves korában szeretett volna ilyen autót, de csak tizenhat éves korában kapta meg, azóta is hajtja. Többen is saját maguk dolgoztak a gépen, hogy minél szebb és jobb legyen. Összesen harminckét kis autót mutattak meg az érdeklődőknek, plusz egy nagy Polskit. Erről meg is jegyezték, hogy valamikor a párttitkárokat szállították ilyen autóval, most viszont már csak nagyon kevés található az országban.