Lejátszotta utolsó előkészületi mérkőzését a Tiszakécskei LC labdarúgó csapata. Ezúttal otthonában fogadta a Dabas, szintén NB III.-as gárdáját.

A vendégek kispadján Szabó István ült, aki két évvel ezelőtt az NB II.-ig vezette a tiszakécskeieket. A hazaiak a Molnár – Oláh, Fülöp, Csáki Farkas, Pongrác, Horváth Attila, Ternován, Szabó D., Nyilas, Zádori összeállításban léptek pályára. A második játékrészben lehetőséget kapott a kapuban Szemerédi, a mezőnyben pedig: Zvara, Galacs, Tímári, Máté, Kiprich. A vendégeknél két olyan kezdő játékos is volt, Horváth Bence és Stefán Vadul, akik korábban a tiszakécskei csapatban játszottak. A Dabas kezdte jobban a játékot, mert már a nyolcadik percben egy szabadrúgásból a bal felső sarokba találtak 0–1. Ezt követően feljött a Tisza-parti gárda, és sorra vezették támadásaikat. Egy ilyen támadás után Zádorit ugratták ki a 28. percben, aki nem hibázott 1–1. A második játékrészt is a hazaiak kezdték jobban és Zádori ismét betalált, de a játékvezető les címén érvénytelenítette a találatot. Ezt követően Pongrácnak volt egy ordító ziccere, de kihagyta. Kicsit leült a mérkőzés, de a 72. percben a dabasiak egy hasonló támadás után, mint amiből a tiszakécskeiek les gólt rúgtak, megszerezték a vezetést 1–2. A találkozó hazai rohamokkal zárult, de az eredményen nem tudtak változtatni.

–Mindenből tanulni kell és a vereségből lehet a legtöbbet, értékelte a találkozót Nagy Sándor a tiszakécskeiek vezetőedzője. Azt is meg kell tanulnunk, hogy ki is kaphatunk. Az eddigi felkészülési mérkőzéseinken jó eredményeink voltak, köztük két NB II.-es csapat ellen. Most a mai találkozón kikaptunk, de talán ez a vereség jókor is jött, a főpróbán. Azért egy bajnoki és egy edzőmérkőzés között óriási különbség van. Sok helyzetet kidolgoztunk, de sokat ki is hagytunk, csak egyet tudtunk értékesíteni.

Szabó István, a Dabas vezetőedzője már érzelmesebb húrokat is megpendített. – Nagyon szeretek idejönni, szinte nem is voltam azóta, mióta megszűnt itt a munkám. Sok barátom van Tiszakécskén, idős szurkolók is, akik gratuláltak, ami nagyon jól esett, kicsit is el is érzékenyültem. Nagyon szurkolok a Tiszakécskének, örökké az emlékemben van. Magáról a mérkőzésről annyit, hogy tudtam, hogy az ellenfelünk nagyon jó csapat, bízom benne, hogy feljutnak az NB II.-be, az NB III. Keleti csoportból. Véleményem szerint messze a legjobb csapat, ebben az osztályban. A mostani találkozóról annyit, hogy jó mérkőzés volt, nekünk azért még van hová fejlődni, de azért megmutattuk, hogy tudunk játszani, és nem is volt olyan rossz ez a játék. Voltak azonban olyan periódusok, amikor a hazaiak teljesen átvették a játék irányítását, ilyenre a bajnokságban azért majd jobban oda kell figyelnünk. A mérkőzést kicsit presztízsnek is tekintettem, de nekem a saját csapatommal kell foglalkoznom, akiknek gratulálok, a Tiszakécskének pedig azt kívánom, hogy a következő évben NB II.-ben folytassák. Azt, hogy a mérkőzés után megvártak a nézők talán azt mutatja, hogy a stábbal és a szurkolókkal valamit elértünk, itt a Tisza-partján.