Nem a megszokott módon történt a nyolcadik osztályosok ballagása. A koronavírus járvány miatt az egészségügyi előírásokat be kellett tartani.

Talán a kialakult helyzet a legrosszabbul a végzős tanulókat érintette, mert nem találkozhattak a diáktársaikkal, és akiktől most nem tudtak elbúcsúzni. De rossz lehetett a családtagoknak is, mert csak korlátozott számban vehettek részt a végzős diákok ballagásán. A nyárlőrinci Buzás János Általános Iskola tizenkilenc végzős diákja, türelmesen várta a tanteremben, hogy elkezdődjön a ballagás. Szenekné Édes Kornélia osztályfőnök, ha nem is tartott osztályfőnöki órát, de hasznos tanácsokkal látta el tanítványait. Amikor megszólalt a csengő hangja, mindenki felállt székéről, vállára tette tarisznyáját, kezébe vette csokor virágját, és Tóthné Nagy Ilona intézményvezető és Szenekné Édes Kornélia után mindössze csak két tanterembe mentek be. Azok is üresek voltak, mint a többi tanterem, egyetlen diák sem tartózkodott bennük.

A végzős diákok kis műsorral kedveskedtek szüleiknek, tanáraiknak, majd Tóthné Nagy Ilona köszönt el tőlük. Felidézte a nyolc év alatt eltöltött boldog perceket. Ez alatt az idő alatt sok-sok élményben volt részük. Több alkalommal is kirándultak, számos kalandban volt részük. Az alsó tagozatban Balogh Jánosné, a felsőben Szenekné Édes Kornélia volt az osztályfőnökük. Az elmúlt években jó kis közösséggé kovácsolódott az osztály. A felmerülő problémákra mindig találtak megoldást. Az idei év legnagyobb kihívása a felvételi volt. Azt is megoldottátok, mert majdnem mindenkinek sikerült bejutnia álmai iskolájába. Március 16-án az iskolát bezárták, nem találkozhattak egymással, és a tanárokkal. Elmaradt a budapesti színházlátogatás, az osztálykirándulás, a gyermeknap, az Eötvös nap, a bolondballagás. Nem volt utolsó magyar, angol, matematika óra. Most a ballagás alkalmával találkoztak újra.

A szülői munkaközösség vezetőinek Behány Zsoltnénak és Polyákné Bimbó Dórának egy-egy virággal és oklevéllel köszönte meg a munkájukat Tóthné Nagy Ilona, és rajtuk keresztül azokét is, akiknek része volt benne. A diákoknak oklevelet adott át az intézményvezető. Azt kérte a ballagóktól, hogy a tarisznyájukba a hamuban sült pogácsa mellé tegyétek be ezt az ősi ír fohászt. „Legyen időd dolgozni, ez a siker ára. Legyen időd gondolkodni, ez a képesség forrása. Legyen időd játszani, ez az örök ifjúság titka. Legyen időd olvasni, ez a tudás alapja. Legyen időd álmodozni, így jutsz el a csillagokig. Legyen időd körülnézni, mert a nap rövid.”