Teljesítmény túrának indult, kalandtúra lett belőle. Tizenhárom óra alatt kiderült, hogy nyáron is ki lehet fagyni, el lehet tévedni kerékpárral a Balaton körbe tekerése közben és hogy a csirkepörkölt jobb, mint a gél.
Korábban írtunk arról, hogy Jéga Szabó Zsolt kecskeméti triatlonista, elsőként indul a Balalatonman által szervezett Primavera Extrém teljesítmény túrán, ami nem más, mint egy hosszú távú triatlon, csak teljesen egyedül, versenyző társak nélkül, egy segítséggel kell teljesíteni a 3,8 km úszást, a 178,4 km kerékpározást és a 42,4 km futást. Az úszást Balatonkenesén a szabad strandon kellett teljesíteni, amire így emlékezik Jéga Szabó Zsolt. – Fagyhalál volt a 17 fokos vízben úszni. Hiába volt rajtam neoprén és két úszósapka, két kilométernél úgy éreztem, hogy szétmegy a fejem. Utána már csak strandmellben úsztam, vagyis a fejemet nem tettem bele a vízbe. Nagyon elszoktam már a hideg vizes úszástól. Másfél órát úsztam az 1 óra tíz perc helyett, amit tudok ezen a távon. Ez alatt az idő alatt teljesen átfagytam. Mikor kijöttem a vízből, egyedül nem tudtam átöltözni kerékpáros ruhába annyira fáztam, Lesi Zoli barátom segített. Úgy ültem fel a biciklire, hogy azt sem tudtam, hogy merre vagyok arccal. Akkor már tudtam, hogy túlélő túra lesz. Harminc kilométer után azt éreztem, hogy nem úgy megy a kerékpárom, ahogyan kellene. Kiderült, hogy beragadt a fék, ki kellett cserélnem a gyors zárat. A Kenese Keszthely közötti szakaszon kétszer tévedtem el. Zoli, aki telefonon követte a helyzetemet szólt rám, hogy eltévedtem, nem arra kell menni. Annyira energiarabló volt az, hogy arra kellett figyelni, mikor kapok piros lámpát. A versenyen ilyen helyzetben nekünk van előnyünk, vagy kikapcsolják a lámpákat. Az autósok ledudáltak az útról, a kerékpárúton nem lehetett tempót menni, mert vagy rossz volt a minősége, vagy mindig volt rajta valaki, és rengeteg kanyar is nehezítette a haladást. Az emberek figyelmetlenek, bár ezt tapasztalom a mindennapi életben is. Az autós forgalom is nagy volt, mert ez volt az első igazán meleg nap. Keszthelynél a kerékpárút bevitt a központba, ahova nem kellett volna bemennem. Az északi parton beleütköztem egy útépítésbe, ahol kilométeres kocsi sor volt feltorkolva. Meg kellett állnom, de szerencsére, jött három triatlonos srác, akikkel előre mentünk. Mivel négyen voltunk, az autósok nem szóltak be. A fiúk rendesek voltak, nem fosztottak meg attól, hogy egyedül teljesítsem a távot, nem álltak be elém, mindig mögöttem jöttek. Úgy tizenöt kilométert tekertünk együtt. Lehet, hogy ezek az apró, és nem is apró problémák mások számára lényegtelen dolgok, de ezek mind időveszteségek voltak. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy ez túra, nem verseny, csak az a lényeg, hogy célba érjek. Ilyen körülmények között hat óra húsz perc alatt tekertem körbe a Balatont, de többet mentem a kiírt távnál. Meg persze benne volt 2400 méter szintkülönbség is. Közben szendvicset és gélt ettem, izotóniás italt és vizet ittam.
Kerékpár után már teljesen elfáradt Zsolt. Semmit sem bírt bevenni a gyomra, de eszébe jutott, hogy csirkepörköltet is hozott magával. Jó szaftos volt, azt evett. Kiderült, hogy nagyon jó hatással volt rá. Nem érezte az állandó émelygést a gyomrában, ami hányingerrel is jár. Aki indult már valamilyen hosszú távú versenyen, annak nem ismeretlen ez az érzés. A futásnál is adódtak problémái. Álló helyzetben is 120 volt a pulzusa, és ha elindult, mindjárt ment felfelé. Így neki indulni egy maratonnak nem a legszerencsésebb. Nem jött meg neki a tempó érzése és csak a pulzusát figyelte, ha 160 fölé ment, akkor belesétált. Amint azt elmondta, volt már úgy, hogy ennél sokkal jobb állapotban adott fel hosszú távú triatlont. Meleg is volt nagyon, ami szintén hátráltatta, egy vizes ruhával hűsítette magát. Viszont kipróbált még egy új dolgot, mikor már a vizet sem kívánta. Jégkrémet evett a futás alatt. Lehet, hogy ennek hatására, de jobb állapotban ért be Kenesére, mint amikor elkezdte a futást. Ahogy ment le a Nap, összeállt a rendszer, egyre jobban érezte magát és nem mellékesen haladt is. Végül is 13 óra kilenc perc alatt teljesítette a távokat, de amint elmondta, sokkal nehezebb volt, mint egy verseny, mert a közlekedés és a tájékozódás rengeteg energiát kivett belőle. Ettől függetlenül nem bánta meg. Nagyon sok tapasztalatot szerzett, amit a későbbiek folyamán hasznosítani tud majd.
