Tizenharmadik alkalommal rendeztek Mezőgecsén (Kárpátalja) Böllérfesztivált. A böllérkirályi címet a Lakiteleki Hurkalandorok csapata nyerte meg, most már háromszor egymás után, így örökös böllérkirályok lettek.
A minden év januárjának utolsó szombatján megrendezett esemény, Kárpátalja második legnagyobb gasztronómiai fesztiváljának számít. Az alig több mint ezer főt számláló kis településre, nem csak a Kárpátaljáról, de Erdélyből és Magyarországról is érkeztek csapatok. A mostani versenyre a számítások szerint négy-öt ezer ember látogatott el, akik meg akarták kóstolni a csapatok által készített ételeket és italokat. Előtte azonban a fogópálinkát kellett megkóstoltatni az öttagú zsűri tagjaival, akik azon kívül a forralt borokat és a különböző, kiváló ételeket is minősítették.
A lakitelekiek pénteken délután érkeztek Mezőgecsére. Először kipakolták a disznóvágáshoz szükséges felszereléseket, majd elmentek ahhoz a házhoz, akitől a sertést megvették. Szúrás és mázsálás után (137 kilót nyomott az állat), következett a perzselés. A bölléri feladatoknak ezt a részét Zérci Sándor végezte, néhány csapattag pedig segédkezett neki. Nem tartott sokáig a művelet, a szorgos kezek hamar végeztek az aznapi teendőkkel, ami a darabolásig tartott.
A csapat szombaton reggel öt órakor kelt, hogy időben hozzá tudjanak kezdeni a munkálatokhoz. A nem kis létszámú, huszonegy (nyerő szám) főből álló csapat tagjai felosztották egymás közt a munkát. A nők, Kiss Anita polgármester vezetésével hozzákezdtek a stand díszítéséhez, és kipakolták azokat a felszereléseket, amelyek az eladott italok és ételekhez szükségesek. A böllérversenyen ugyanis el kell adni azt, amit főznek, sütnek. A csapat másik fele, Csikós Mihály irányításával, nekilátott az ételek és a forralt bor elkészítéséhez. Először a hagymásvér készült el, majd a pecsenye, amit velővel tálaltak. Természetesen nem maradt el a hurka, kolbász, káposztás étel sem, mert ezeknek szerepelni kell a menüben ahhoz, hogy egy csapat elnyerhesse a böllérkirályi címet. Ezen felül készítettek még májpástétomot, sertéspörköltet, kisütötték a szalonnát, a tepertőt és a zsírt is eladták.
Kiss Anitát sok újságíró faggatta a verseny alatt. A csapat tagjai között voltak olyanok, akik már több alkalommal is részt vettek a fesztiválon, de olyanok is akadtak, akik most voltak ott először. Mindenki tudta, hogy mi a feladata, és ennek megfelelően tették a dolgukat, aminek meg is lett az eredménye. A legjobb hurkát ők készítették, a legesztétikusabb terítés az övék volt. Valamennyi ételt fatányéron vitték a zsűri elé. A legszebb díszítésű sátort is a lakitelekiek készítették. Mindezek következményeként a böllérkirályi címet is elnyerték. Mivel az elmúlt két évben is ők bizonyultak a legjobbnak (ezt megelőzően is volt már korábban egy böllérkirályi címük), így a három egymás utáni évben nyújtott teljesítményükért elnyerték az örökös böllérkirályi címet. Az eredményhirdetéskor az ezzel járó kupát Mester Andrástól vette át Kiss Anita, az oklevelet pedig Hanusz Árpádtól, a zsűri elnökétől.
A böllérfesztivál egyik mellék rendezvénye volt a borverseny, amit második alkalommal rendeztek meg. Az öttagú zsűri harminc mintát bírált, amiből tizenhat fehér, egy rozé és tizenhárom vörös bor volt. Az ítészek abban állapodtak meg, hogy a fehér és a vörös fajtákból is felállítanak egy sorrendet, és abból az első hármat díjazzák. A lakitelekiek nyolc mintát vittek, amiből Polyák Albert Kékfrankos rozé bora a harmadik helyet szerezte meg.
Mezőgecse Lakitelek testvértelepülése. Eddig minden alkalommal az eladott ételekből és italokból befolyt pénzt átadták a polgármesternek. Nem történt ez másképpen most sem. A lakitelekiek a megvásárolt sertésnek csak nem a dupláját árulták ki. Az összeget Kiss Anita, a záró vacsorán, adta át Mester Andrásnak.
