Befagyasztották a kékfrankos szőlő vásárlását. Lehet, hogy több ezer mázsa a tőkén fog megrohadni. Eltűntek a vevők, a telefont sem veszik fel, a korábbi felvásárlók.

Elkeseredetten panaszkodnak azok a gazdák, akik a térségünkben szőlőt termelnek. Nem kell a kékfrankos szőlő. Olyan hírek terjengenek, hogy 60-65 forintért spanyol bort hoznak be. Amennyiben nem történik gyors változás, vagyis nem vásárolják fel a szőlőt, akkor pár napon belül csökkenni fog nem csak a súlya, de a minősége is. Ott marad a tőkén és megrohad. Amint az a nevét elhallgatni kérő egyik gazda sorolta, a felvásárlók arra hivatkoznak, hogy nincs tároló helyük. Tény és való a bianca nagy termést adott, de minőségileg nem lehet összehasonlítani a kékfrankossal. Problémát jelent az is, hogy nincsen elég kamion, és nincsen rá sofőr. 150-160 ezer forintért visznek egy fuvart, 90-100 kilométerre. Ez hat forinttal megnöveli a szőlő költségét. Úgy tűnik, hogy most minden tárolóteret megtöltenek, ami azt is jelenti, hogy a jövő évi készlet is meg van. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a 2019-ben termelt szőlőnek sem biztos, hogy teljes keletje lesz, de hogy ára nem lesz, az szinte biztosra vehető, mondják. A gazdák feszegették a lepárlást is a Hegyközségek Nemzeti Tanácsánál, de ehhez uniós engedély szükséges. Mint mondták, a borászoknak nem érdeke, hogy a szőlőből borpárlat készüljön, mert akkor le fogja csökkenteni az exportra szánt borok árát, mert a párlatkészítés sok emberben minőségi csökkenést jelent nem pedig azt, hogy esetleg nem tudnak a gazdák a szőlővel mit kezdeni, mert nem vásárolják fel tőlük. A Tisza jobb és bal oldalán ez a szankció több száz embert érint. Vannak olyan családok, akiknek semmi más bevételül nincs, csak szőlőből élnek. Sírva hívják a felvásárlókat, önakasztással fenyegetőznek. A nyomott ár miatt a költségeik nem térülnek meg, és ha nem veszik át tőlük a termést, akkor végkép nehéz helyzetbe kerülnek.

Az új szerkezetátalakításos ültetvények kezdenek beállni – mondja Papp Kálmán a Szentkirály-Lakitelek hegyközség elnöke. Már úgy két héttel ezelőtt jelezték, hogy mintegy tizenötezer mázsányi fehér szőlőnek nincs helye a környéken. Levelet írtunk a HNT-nek, és a térségünk országgyűlési képviselőjének, Lezsák Sándornak is. Olyan államtitkári ígéretet kaptunk, ha ürülnek a tároló- és erjesztő terek, akkor megveszik a szőlőt. Problémát jelent az is, hogy nagyon összeértek a fajták, és egyszerre nem bírták az erjesztő kapacitások. A kékfrankosnak azonban nincs piaca, és lehet, hogy fennmarad a tőkén. Az árakról meg ne is beszéljünk. Van olyan felvásárló, aki azt mondta, hogy akkor veszi meg a kékfrankost, ha hetven forintért odaadják. Az a baj, hogy a nagy pincék úgy játszanak a szőlőtermelőkkel, ahogy akarnak. Már rég nem arról van szó, hogy mennyi az ár, hanem arról, hogy ne maradjon a tőkén. Egy hét múlva a mennyiség már a felére csökkenhet. Szép a termés, de csak nézegetjük egymást, hogy ez sem lesz jó év. Sajnos a HNT hallgat, mint a sír, mintha rendben lenne minden. Jó, majd beolvasunk nekik, de addigra a termelő károsodott.