Először három és fél éves kisfiát veszítette el Vera, majd a temetés után egy nappal férje is meghalt. Az asszony szerint, megszakadt a szíve a fájdalomtól. A harmincnyolc éves lakiteleki édesanya három gyermekkel maradt özvegyen.

Kézről kézre jár a családi fotóalbum a Balla családban. A Sanyikáról és az apukájáról készült képeket nézegetik folyamatosan. Felfoghatatlan számukra a tragédia. Sanyika szeptemberben lett volna négyéves. Április közepén egy vírusfertőzésbe halt bele. Édesapja fia temetése utáni napon rejtett szívproblémák miatt halt meg. – Sanyika pénteken még óvodában volt, kirándultak egy közeli tanyára, ahol nagyon jól érezte magát. Lovagolt is. Az óvó néni mesélte, hogy Sanyika úgy összekente magát kakaós csigával, hogy nem győzték mosdatni. Szombaton reggel kezdődött nála a hányás, hasmenés. Boldog voltam, mert a hányás estére megszűnt. Vasárnap is jól érezte magát. Táncikált a tévé előtt. Kis Grófo volt a kedvence. Anya, gyere megy a Bulibáró, táncolj velem – mondogatta. Délután is jó kedve volt. Lefekvés után egy óra múlva azt vettem észre, hogy nagyon furcsán zilálva veszi a levegőt. Felhívtuk az orvosi ügyeletet, ők hívták ki a mentőt. Amikor a kórházban kiszálltam a liftből már teljesen elernyedt a teste a kezemben. Több mint két órán át küzdöttek érte. Hajnali fél egykor közölték velem, hogy nincs tovább – idézte fel a tragédiát Vera.

A boncolási jegyzőkönyv szerint rota vírus miatt száradt ki a kisfiam. Azt mondták, hogy a betegség már lappangott benne, dolgozott a szervezetében. Nem értem, hogyan történhetett – zokogta az édesanya.

– A párom három éve agyvérzést kapott. Emiatt a jobb oldalára lebénult. Másfél éven keresztül ápoltam. Már annyira felgyógyult, hogy egyedül sétálgatott, az elektromos kocsijával bejárt a faluba is – folytatta történetüket Vera.

Vannak malacaink, Zoli kiharcolta magának, hogy gondozhassa őket. Ráhagytam, hagy csinálja, hogy lekösse magát, ne forduljon be. De ahogy megtörtént a kisfiunkkal a tragédia egyszerűen nem akart élni. Tizenegy napra a kisfiú halála után a férjem is meghalt. Még csak 51 éves volt. Május 25-én lettünk volna tizenöt éves házasok. Nagyon rövid időt szánt nekünk a Jóisten így együtt – mondta Vera.

Az esti tévézés közben lett rosszul, de hiába pofozgattam nem reagált. A szívére tettem a fülem, de nem dobogott, elkezdtem a szívmasszázst és ordítottam az öcsémnek, hogy azonnal hívja a mentőket, mert nagy a baj. Még jó, hogy az öcsém itt maradt mellettünk, amikor a kisfiam meghalt. Itt marad, hogy segítsen, de hiába küzdöttünk – mondta a megtört asszony, aki három gyermeke előtt igyekszik erősnek mutatni magát. Éjszakánként azonban kiül a tanya elé, kémleli a csillagokat, majd álomba sírja magát.

Lajcsika júliusban lesz 3 éves, bölcsődébe jár. Flóra 6 éves, szeptemberben megy iskolába. Zoltán 15 éves, most ballag nyolcadikból – sorolja Vera. Flórát nagyon megviselte Sanyika halála, egy hétig enni sem akart, semmivel sem foglalkozott, magába fordult. A legkisebb még nem érti, hová lett a testvére és az apukája. A nagyfiam mindenben támogat. A temetés után pszichológusnál is voltunk. A tanácsait követve próbálom kezelni a helyzetet. Arra kért, hogy ha gyerekek valamit kérdeznek, őszintén válaszoljak. Nem szabad eltitkolni előttük semmit. Flóra nem értette, hogy ha Sanyikát koporsóban temettük, akkor az apukájukat miért hamvasztással. Aztán elmagyaráztam, hogy ez volt az apukájuk kívánsága. Igaz azt szerette volna, hogy itt a tanyán szórjuk el a hamvait, mert örökre itt akart maradni. De én azt szeretném, hogy együtt legyen a kisfiunkkal és vigyázzon Sanyikára, ha már én nem tudtam – tette hozzá elcsukló hangon Vera.

Szerencsére a testvéreim nagyon sokat segítenek és a tanyagondnok is azt mondta, bármikor hívhatom. Nagyon sok jó ember van Lakiteleken, de sokan bántanak, amit nagyon nehéz elviselni. Sok pletyka terjeng a faluban. Azt mondták, hogy a kisfiam halála miatt eljárás folyik ellenem. De ez nem igaz. Meg, hogy a férjem öngyilkos lett. Ez sem igaz. Szívelégtelenség miatt halt meg – hangsúlyozta az özvegy, aki júliusig gyesen van a legkisebb gyermekkel, de hogy utána mi lesz, az nem tudja.

Sok mindent tervezgettünk Zolival, de ezek tervek maradnak, mert anyagilag nem úgy állunk, hogy ezeket megvalósítsam. Nyílászárót kellene cserélni a házon, az ablakok és a bejárati ajtó nagyon tönkre ment. Télen a mínusz 20 fokban nem győztünk fűteni. A tanyát körbe kellene keríteni a biztonság végett. Nem tudom, mi lesz velünk – tette hozzá Vera.

Összefogtak a helyiek a család megsegítésére

Zoltánt nagyon jól ismerték és szerették a faluban. Volt négy szamara, azzal járt a szüreti felvonulásokra. De rendszeresen kocsikáztatta a helyi gyerekeket és a népfőiskolára is gyakran meghívták. Volt egy kedvence, egy Down-szindrómás kisfiú, aki a szívébe lopta magát. Tanyájukra is sokszor kivitték a gyerekeket. Soha nem tudtak nemet mondani. Sanyika halála után összefogtak a helyiek. Gyűjtöttek az iskolában, az óvodában és az önkormányzatnál is a család megsegítésére. Mintegy 300 ezer forint gyűlt össze, amiből az édesapa temetését tudta kifizetni Vera. A kisfiú temetését az önkormányzat finanszírozta.

Mivel a családnak nagyon szűkös a bevétele, szívesen fogadnak bármilyen segítséget, támogatást. Balla Zoltánné bankszámla száma: 52000018-15055477

Vajda Piroska