Az elmúlt hétvégén lejátszott megyei II. osztályú labdarúgó mérkőzésen majd nem tragédia történt. A partjelző lélekjelenlétén múlott az, hogy ez még sem következett be.

A történteket Liptai Imre a helvéciai csapat szakosztályvezetője a következőképpen mesélte el. A játékvezetőket sok esetben csak szükséges rossznak tartják sokan a labdarúgópályán, akiket szidni lehet, ha nem megy a csapatnak. A most hétvégi Tiszaalpári SE – Helvéciai SE megyei II. osztályú felnőtt bajnoki mérkőzésen Váczi Zoltán játékvezető asszisztens bebizonyította ennek ellenkezőjét. A mérkőzés 50. percében történt egy súlyos sérülés. A a hazai védő egy előreívelésnél belerohant a vendégjátékosba, Berényi Péterbe. A játékos elájult, ömlött a szájából a vér és a teste görcsbe rándult, keze, lába remegett. Amikor a sérült játékoshoz értem gyúrói minőségemben, akkorra már Váczi Zoltán szakszerű mozdulatokkal ápolta a sérült játékost. A száját próbálta szétfeszíteni és a nyelvét elől tartani, megakadályozva ezzel a fulladást. Megérkezésem után együtt folytattuk a mentést. Ő nem hagyta abba, továbbra is szakszerűen irányította a közös erőfeszítést, nehogy a fulladás bekövetkezzen. Az asszisztensi zászló most a száj szétfeszítését segítette és nem a játékvezető munkáját. Az orvos kiérkezéséig és a mentők megérkezéséig végig a sérült mellett guggolt, és aggódva, de szakszerűen tevékenykedett. Ezen a napon jelesre vizsgázott Váczi Zoltán emberségből, segítőkészségből és sportemberként biztosan növelte a játékvezetők tekintélyét sokak szemében.