Nem sikerült hazai pályán nyerni a Tiszakécskének a Kiskunfélegyháza ellen, így már eldőlt a bajnoki cím sorsa. A megyei I. osztály labdarúgó bajnokság szuper rangadóján minden volt, ami izgalomba hozhatta a szurkolókat.

Ez csak egy állomás, próbálta szépíteni az egyik hazai szurkoló a történteket a mérkőzés után, mire egy másik rávágta, nem, ez a végállomás. Neki volt igaza, mert az már biztos, hogy ebben a bajnoki szezonban nem lehet első a Tiszakécske, mert négy ponttal vezet előtte a KHTK, és már csak egy forduló van hátra bajnokságból. A félegyháziak sorrendben a negyedik bajnoki címüket szerezték egymás után.

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogyan azt a szép számmal megjelenő hazai szurkolók várták, támadást támadás követett. Többet birtokolta a Kécske a labdát, de a kapu előtt elfogyott a tudás. Ziccereket hagytak ki, ami megbosszulta magát. A vendégek védekezésre rendezkedtek be, és persze húzták az időt. Még fél óra sem telt el a játékból, amikor Tóth Pétert a vendégek kapusát le kellett cserélni. A helyére beállt Jelen Károlyt pedig hosszú időn keresztül nem is tesztelték a hazai csatárok. A félidő lefújása előtt egy baloldalról belőtt labdát Németh Viktor ki tudta ütni, de Szabó Attilához, aki közelről a hálóba lőtt 0–1. A második játékrész elején, tíz főre fogyatkozott a KHTK. Valkait megmozdulását „jutalmazta” a játékvezető, asszisztense jelzésre, piros lappal. Ennek kedvezően kellett volna hatni a tiszakécskeiekre, de pont az ellenkezője történt. A vendégek elszántabban hajtottak és küzdöttek. Egy tizenhatoson belüli kezezés miatt pedig büntetőhöz jutottak, amit Szabó Attila értékesített 0–2. A másik oldalon, szintén kezezés miatt, Csurka szépített tizenegyesből 1–2. Az i-re a pontot Marsa tette fel, aki a találkozó befejezése előtt hat perccel, baloldali beadás után talált a kapuba 1–3.

A szurkolók jó mérkőzést, két jól felkészített csapatot láttak. Talán a tiszakécskeiek hadilábon álltak a szerencsével, de focit gólra játsszák, és főleg a második félidőben keveset rúgtak kapura. Volt olyan támadásuk, ahol még hét méterről sem rúgták kapura a labdát, hanem tovább passzolták. Az a mondásuk pedig, hogy felszántják a pályát, nem igazolódott be. A kiskunfélegyháziak sokkal tudatosabban, nagyobb elszántsággal és akarattal játszottak. Ők tényleg felszántották a pályát, főleg miután tíz főre fogyatkoztak. Megérdemelten nyerték meg a találkozót.

Nyilas Elek a tiszakécskeiek edzője: A mérkőzés első harmadában rengeteg helyzetet hagytunk ki, ami megbosszulta magát. Azt szokták mondani, hogy futballban nincs igazság. Ez most is bebizonyosodott, mert nagy volt a különbség a két csapat között. Furcsa számomra az, hogy Fortuna annak fogja a kezét, aki nem igazán tett érte. És itt nem csak erre a mérkőzésre gondolok. Bebizonyosodott az, hogy nem mindig az nyeri meg a versenyt, aki mindent megtesz érte. Lehet, hogy más eszközökkel kellett volna nekünk is dolgoznunk.

Szabó István a kiskunfélegyháziak edzője: Rosszul kezdtük a mérkőzést a kécskeieknek több helyzetük volt. Számítottam rá, hogy ezt az iramot nem lehet sokáig bírni, és szerencsénk is volt. Ilyen a futball. Bebizonyítottuk azt, hogy nagy akarattal, és kis szerencsével képesek vagyunk megoldani a feladatot. Kilenc mérkőzésen nem kaptunk ki, és csak két gólt tudtak rúgni ellenfeleink. Ilyen értelemben nem érdemtelenül vagyunk a dobogó legtetején.

Tiszakécske –KHTK 1–3 (0–1)

Tiszakécske, 700 néző. Vezette: Vörös (Tóth Cs., Molnár A.)

Duna Aszfalt Tiszakécske: Németh – Oláh, Farkas, Radványi, BENE (Nagy R.), HÁDA (Kalmár), Szabó L., Ábel (Káli), Nagy V., Szabó D., CSURKA. Edző: Nyilas Elek

Kiskunfélegyházi HTK: Tóth P. (JELEN) –Valkai, Sándor, DOBOSI, Golovics, Tóth I., Katona (Marsa), SZABÓ A. (Szabó T.), Juhász (Polgár), Palásti, Medgyesi (Zs. Juhász). Edző: Szabó István

Gól: Csurka, ill. Szabó A. 2, Marsa. Piros lap: Valkai. Ifi: 4–2