Négy „kiskatona” tett esküt Lakiteleken, a március 15-i ünnepség alkalmából. Ők valamennyien a Muraközy János Honvéd Hagyományőrző és Lövész Egylet tagjai. Parancsnokuk Heinrich Gábor rendőr zászlós.

Heinrich Gábor 2003-ban költözött a településre, az utána következő évben lett a községben körzeti megbízott, azóta látja el az „iskolarendőri” feladatokat is. A munkája során sokat találkozik fiatalokkal, és úgy vette észre, hogy vannak közöttük olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, attól függetlenül is, hogy több szakköri lehetőség van az általános iskolában. Arra gondolt, hogy ezeknek a gyerekeknek is szüksége lenne még valamilyen közösségre, amivel le lehetne kötni a figyelmüket, fizikai és szellemi energiájukat. Olyan szakkörre gondolt, amely széles rétegeket tud bevonni, nem kimondottan tehetséggondozási céllal. 2011-ben megalapította a Muraközy János Honvéd Hagyományőrző és Lövész Egyletet, amire akkor 97-en jelezték részvételi szándékukat. – Az elgondolásom az volt, hogy a cserkészethez hasonló, mégis kicsit a saját arculatomra, a magyar hagyományokra formált, közösséget hozok létre – meséli Heinrich Gábor. Az volt továbbá az elképzelésem, hogy ismertessük meg a gyerekekkel gyökereinket, a hagyományainkat, ne a számítógép előtt üljenek, ahol rengeteg negatív hatás is éri őket. Szerettem volna, ha hasznosabban, tartalmasabban töltenék el szabadidejüket. A cserkészetnek van egy vallási vonulata is, de nem szerettem volna ezt ráerőltetni a gyerekekre és a családokra, mert (sajnos) nagy szűrő lett volna a fiatalok körében. Mondom ezt úgy, mint gyakorló, katolikus ember. A vallási szokásokhoz igazodóan, mégis azoktól függetlenül a magyar hagyományokkal, a jeles napokkal akartam megismertetni a fiatalokat. Szakmámból és érdeklődési körömből adódóan a honvédelmi oktatást is nagyon fontosnak tartom. Akár kis kiképzőtábornak is mondanám. Persze a szellemi képzésre is megfelelő időt szántam. Az első foglalkozásra 52-en jöttek el, de már akkor látszott, hogy nem mindenki fog velünk maradni. A következő év márciusáig folyamatosan csökkent a létszám. 2012. március 15-én 31-en tették le az első esküt, ami tíz pontból áll. Azóta folyamatosan évről-évre tartjuk ezt a huszonöt-harmincas taglétszámot. A legidősebb tagunk már húsz éves, de még visszajár hozzánk. Persze mindig vannak újoncok is, akik hozzánk csatlakoznak és olyanok is, akik elmennek tőlünk. A községben nagy összefogást tapasztaltam a szakkörünk iránt. Azt terveztem, hogy ha meglesz a csapatnak az erkölcsi, fizikai és szellemi képzése, akkor egy öltözékkel is egységesíteni fogom őket. Már régóta tetszett a ‘48-as honvéd hagyományőrzés, és a honvédek egyenruhája, viszont azt ugyanúgy elkészíteni posztóból, zsinórozással, csákóval, több százezer forintba került volna. Megkerestem Mokos Józsefnét és Czakó Zoltánnét, akik segítettek kiválasztani, megvarrni az anyagot, a paszományozást pedig Varga Józsefné készítette. Adakozásból így valósult meg harmincegy egyenruha. A csákók elkészítését egy kecskeméti hagyományőrző főhadnagy, Szkenderovics Zoltán vállalta. Ő jelezte azt, hogy ha már van ilyen közösség, elmennénk-e Tápióbicskére, ahol a hagyományőrzők minden évben felelevenítik az egykori csatát. Természetesen elmentünk, a gyerekeknek is és jómagamnak is hatalmas élmény volt. Azóta háromszor voltunk ott, egyszer Szolnokon, most pedig Isaszegre megyünk április 6-án. A mi csoportunk a Damjanich féle gyalogos vörös sipkásokat jeleníti meg, amiből nem nagyon van a környékünkön. Katona nem létezik fegyver nélkül. Ebben Gulyás Imre segített, húsz puskát készített fából, a csövet Gulyás Sándor, a festését, lakkozását, Kovács János, a Kossuth címert és a mi piktogramunkat – amit egy kedves barátom, Furulyás Barbara tervezett - pedig Novák Krisztina gravírozta bele a tusba. Ugyanez szerepel a zászlónkon is.

A lövészeti ismereteket és a lövészet csínját-bínját lövészetvezetőnk, Tornyi Gyula oktatja a gyerekeknek. A régi lakiteleki lőtéren tartjuk ilyenkor a szakkört. Arról sem tettem le, hogy a környékbeli gyerekeknek lövészversenyt szervezzek, nemcsak puskával, de íjjal is. Tanítási időben minden pénteken tartok foglalkozásokat, fizikai és szellemi képzésben is részesülnek az egylet tagjai. Addig senki sem teheti le az esküt, míg az alaki ismereteket nem sajátítja el.

Az egylet legfiatalabb tagja Gábornak a kislánya Gyöngyvér, mindössze kilenc éves. Most március 15-én négyen tettek esküt: Kovács János, Tóth Gergő, Honti Regő és Pusztai Benedek. A kezdetekben azt hitte, hogy az egylet leginkább a fiúkat fogja vonzani, de az élet erre rácáfolt. Amikor elkezdték több lány volt, mint fiú, most átbillent a mérleg, jelenleg nyolc hölgy tagja van az egyletnek, akik ugyanolyan lelkesedéssel és helytállással vesznek részt a munkában és feladatokban, mint a fiúk. Gáborék nem kizárólag honvéd hagyományőrzéssel foglalkoznak. A karácsonyi időszakban, közösségi igény és felkérés alapján betlehemezni is járnak. Most már évek óta, a „Lakiteleki Húsvéti Sokadalom” nevű rendezvény társszervezőiként a húsvéti hagyományokat is felelevenítik.

Az eskü szövege

Én, ............ az egylet tagjaként esküszöm, hogy:

- Megismerem, ápolom és továbbadom a magyar hagyományokat.

- Segítem bajtársaimat, az egylet tagjait.

- Segítem, támogatom, megvédem a gyengébbeket és a rászorulókat.

- Tisztelem szüleimet, testvéreimet.

- Becsülöm és segítem a felnőtteket, az időseket.

- Fegyelmezetten, kulturáltan viselkedem, minden helyzetben példamutató önfegyelmet tanúsítok.

- Az erkölcsi szabályokat és a jogszabályokat betartom.

- A közösségi munkákban tevékenyen részt veszek.

- Szeretem szülőföldemet, hazámat, a történelmi Magyarországot, annak megismerésére törekszem.

- Óvom a természetet.

- Mindig szem előtt tartom, hogy viselkedésem alapján Lakiteleket és a lakitelekieket, külföldön Magyarországot és a magyar nemzetet minősítik!

Isten engem úgy segéljen!