Kétszáz évvel ezelőtt született a mai kerékpár őse, azóta több fajtája is készült. A régieket kezdik újra felfedezni. 2017-ben világbajnokságot rendeznek Németországban, ahol veterán kerékpárokkal lehet indulni.

A tiszakécskei Halápi Sándor két alkalommal nyert világbajnokságot velocipédjével. 2014-ben pedig veterán kerékpár világtalálkozót és világbajnokságot rendezett településén. Az első kerékpár megvalósítása a német Karl Drais nevéhez fűződik. 1817-ben mutatta be kétkerekű, kéztámasztékos, nyereggel ellátott találmányát, a mai kerékpár ősét. A fából készült „futógép”: a drezina nevet kapta. Bár Drais báró volt, kétkerekűje sokszor volt gúny tárgya, találmánya robbanásszerű fejlődését nem lehetett megállítani. Egy ilyen járgánnyal lett gazdagabb Halápi Sándor. Azt tervezi, hogy jövőre a kalsruhei veterán kerékpáros világbajnokságon ezzel a „géppel” fog indulni.

Már eddig több mint háromszázan neveztek a jubileumi versenyre, szeretnék én is köztük lenni –mondja Halápi Sándor. Kétszáz évvel ezelőtt még nem nagyon gyártottak fémből közlekedési eszközöket, így a drezina is fából készült. A lábbal való tekerést sem ismerték, ezért csak lökdösődve lehetett vele haladni. Egyébként futógépnek is nevezték. Gyakorlatilag minden fából kézült rajta. A mostani verzióban a kerekeken vas abroncs található és az illesztéseknél is fém csavarokat használt a gyártó, aki nem más, mint Hídvégi János, a Közlekedési Múzeum munkatársa. Muzeológus barátom ezt a járgányt nekem készítette, hogy ezzel eddzek és készüljek fel a jövő évi világbajnokságra. Közrejátszott ebben az is, hogy szeretnénk megmutatni azt, hogy Magyarországon is van olyan, aki őrzi a régi hagyományokat. Ez a járgány replika (után gyártott), ami azt jelenti, hogy az eredetinek méretarányos gyártmánya. Kőrisfából készült vas abronccsal, ezért elég hangos, és a köves utakat nem nagyon szereti. Túlságosan nagy tempót nem lehet vele elérni, mert nehéz kormányozni. Azért van rajta egy kézifék, de inkább talppal lehet megállítani. Lejtőn lefelé nem nagyon érdemes vele gyorsan menni, mert nem lehet megállítani. Az akkori időben nem voltak szilárd burkolatú, csak földutak, arra viszont megfelelő volt.

Halápi Sándor néhány nappal ezelőtt próbálta ki a drezinát a Lakitelek, Nyárlőrinc közötti kerékpárúton. – Amikor velocipédre ültem, nem gondoltam azt, hogy van nála még furcsább kerékpár. Ezzel nagyon nehéz menni, de meg kell tanulni. Olyan, mint amikor valakit belelöknek a vízbe, nem tud úszni, csak kapálózik, de idővel fennmarad és meg tanul úszni. Hasonlóképpen vagyok én is ezzel a járgánnyal. Meg kell tanulni vele közlekedni. Nagyon érzékeny a kövekre, az önsúlya is nagy, több mint huszonöt kiló, amit meg kell tartani. Amikor belendül, akkor nehéz kormányozni és az egyensúlyt is nehéz tartani, könnyen eldőlhet. Abba még belegondolni is nehéz, hogy lehet ezzel 160 kilométert menni. Sok kilométert kell taposni, mert egészen más izmokat mozgat meg, mint amikor kerékpáron, vagy velocipéden ülök.

A jövő évi jubileumi veterán világbajnokságon, amennyiben az eddigi veterán kerékpáros világbajnokságokat követik, akkor lesz benne 160 kilométeres és egy mérföldes verseny. Halápi Sándor a hosszabb távon szeretne indulni. Ehhez nagyon sokat kell edzenie. A felkészülést már a télen elkezdte a helyi a Georgia Spinning egyesületben Pákozdi Krisztina és Csúzné Pesti Mariann irányítása mellett. Sándor annyit még elmondott, hogy nem ez lesz a „versenykerékpárja”. Már vannak olyan tapasztalatai, amit meg fog majd osztani a gyártóval, Ezek közé tartozik a vékonyabb ülés, a magasabb és rövidebb kormány. Triatlonos múltjából fakadóan hozzászokott a könyöklős kormányhoz, ami könnyebbé teheti az irányítást.

E sorok írója is kipróbálta a drezinát, és mindenbe igazat ad Halápi Sándornak. Valóban nagyon nehéz kormányozni, és megtartani egy bizonyos sebesség elérésénél, hogy ne dőljön el.