Nincsen olyan kisgyerek, aki ne várná a Mikulást. A tiszaalpári óvodába pénteken délelőtt érkezett meg a nagy szakállú.

Minden csoportban a gyerekek énekszóval várták, hogy mikor érkezik a télapó. Jött is, és csöngettyűjével jelezte, hogy már közel van. A kíváncsi tekintetek az ajtóra szegeződtek, hogy mikor toppan be a várva várt Mikulás. Az óvó nénik leültették egy székre, hogy megfáradt teste kicsit megpihenjen, és ki tudja osztani a csomagokat. Előtte azonban még verseltek, énekeltek is a gyerekek, sőt azt is megmutatták, hogy milyen rajzokat készítettek. Akadt olyan csoport, ahol valamennyi gyerekről mondott néhány szót. Szinte minden óvodás bátran viselkedett. Nem féltek a hosszú fehér szakálltól, a piros köntöstől és piros fejfedőtől. Néhányan oda is bújtak hozzá, hogy megsimogassa őket. A télapó azonban nem tudott sok időt eltölteni egy-egy csoportban, mert máshol is várták. A gyerekek integetve köszöntek el tőle.