Több százan vettek részt Tiszaalpáron Bársony Mihály szobrának avatásán. A település központjában Lezsák Sándor és Sebő Ferenc leplezte le Raffai Dávid alkotását.

Bársony Mihály tekerőlant és citerakészítő, a népművészet mestere szeptember 2-án lett volna száz éves. A település a centenárium alkalmából több eseményt is rendezett ebben az évben. Szerényi Béla a Bársony Mihály örökség gondozójának volt az ötlete, hogy szobrot emeljenek a tehetséges tekerőlant készítőnek. A képviselő-testület támogatta az ötletet. Az avatáson dr. Vancsura István köszöntötte a jelenlévőket és Bársony Mihály szállóigévé vált mondatát idézte. „Hiszem azt, hogy a jövő majd eldönti, hogy mit hagytam magam mögött.” A polgármester elmondta, hogy folytatják és ápolják a rájuk hagyott örökséget. Meg tudjuk-e őrizni a szentlélek muzsikáját, itt a Kárpát-medencében –tette fel a kérdést Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, mert évtizedekkel ezelőtt a tekerőlantot a szentlélek muzsikájának nevezték. Meg tudjuk-e őrizni azt az örökséget, amit évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt kaptunk őseinktől. A példa nekünk erre Bársony Mihály, aki 220 tekerőlantot és annál is több citerát készített – hangsúlyozta a politikus. Senki sem lehet próféta saját hazájában. Tiszaalpár ezt a mondást szerencsére most megszegte, vélekedett Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész, akinek készített tekerőlantot Bársony Mihály. Mesterének tekintette, a tekerő játéktechnikáját is tőle sajátította el. Mihály bácsi saját elképzelése alapján találta fel az öthúros tekerőt. Sokat tett azért is, hogy a településen fellendüljön a pávaköri mozgalom. A pávakör citeráit természetesen ő készítette. Jellemző volt rá a soha nem szűnő érdeklődés és az is, hogy számon tartotta, megbecsülte a fiatal generáció erőfeszítéseit, amellyel a népi kultúra megismertetésére törekedtek. Tisztában volt azzal, hogy az a szájhagyományos műveltség, amit ő közvetített számukra, fontos és értékes, mert hozzátartozik a magyar kultúra egészéhez. Bársony Rózsa, Mihály bácsi lánya arról beszélt, hogy édesapja életében nem arra készült, hogy születésének 100. évfordulóját sokan ünnepeljék, hanem arra kapott megbízatást, hogy a tekerőlantot készítse el, hogy dallamokat játsszon rajta, hogy mentse meg ezt a kihalóban lévő hangszert, az utókor számára. Tette ez örömmel, hittel és alázattal. Szerényi Béla, aki az egyik utolsó tanítványa volt Mihály bácsinak azt mondta, nem szeretné, ha ez a szobor olyan lenne, amit egy évben egyszer megkoszorúznak. Olyat szeretett volna, ami találkozási hely. Ez a szobor olyan lett Raffai Dávid jóvoltából. Az alkotást Lezsák Sándor és Sebő Ferenc leplezte le, Kéri Vencel plébános szentelte meg. A szobor elé Bodor István a település díszpolgára helyezett el virágot. Az avatáson a Bársony Mihály Népdalkör és az általános iskola énekkara, Bársony Mihály kedvenc nótáiból énekelt.