Közel húsz kis óvodás vett részt azon a mesedélutánon, amit a nyárlőrinci óvoda tornaszobájában tartottak. A gyerekek nem csak társaiknak, de az őket elkísérő szülőknek is megmutatták, hogyan tudnak mesét mondani.

Kiss Csilla óvónő fogadta a gyerekeket és szüleiket, akik nem csak helybeliek voltak, de a szomszédos Lakitelekről is érkeztek. A tornaszoba egyik végébe egy hatalmas fotelt tettek, amit macik vettek körül. Aki akarta, az ülve mondhatta el azt a mesét, amit megtanult, de akadtak olyanok is, akik állva meséltek. Először csak félénken jelentkeztek a gyerekek, de aztán egyre bátrabbak lettek. Kisfiúk és kislányok szépen mondták el, amit szüleik megtanítottak. Kis Csillától megtudtuk, hogy a mesedélutánt azért szervezték, hogy a gyerekek a szülővel, főleg az anyukával, együtt tanulják meg a mesét. Néhányan nagyon hosszút mondtak. Egy felnőtt számára szinte hihetetlen, hogy egy kisgyerek hogyan tud megtanulni ilyen hosszú szöveget. A legfiatalabb mesemondó mindössze három és fél éves volt. Természetesen minden előadót megtapsoltak. Csilla óvó néni pedig jutalmat is adott, még pedig egy oklevelet, és egy kindertojást minden mesemondónak,. A gyerekek olyan fegyelmezettek voltak, hogy senki sem bontotta ki a csokit az óvodában.

Az első mesedélutánt az elmúlt évben szervezték. Már akkor is akadtak olyan gyerekek, akik megtanulták a szöveget. A jól sikerült délutánból azt a következtetést vonták le az óvó nénik, hogy ebben az évben is megpróbálják. Ezúttal még többen voltak. Nem csak anyukák, de apukák is kíváncsiak voltak csemetéik szereplésére. Bár nem versenyről volt szó, de azért a gyerekek között akadt olyan, nem is egy, aki előtt szép jövő áll, ha ilyen szépen mond mesét, és a későbbiekben majd verset.