A szülői szervezet által rendezett Luca napi táncház ebben az esztendőben is nagyon jó hangulatban telt a lakiteleki óvodában. Az apró táncosok már nagyon tudták, hogy miért kell ilyenkor elvetni a Luca búzát, hogyan jósolták meg férjük nevét a lányok a Luca gombócból, valamint miért nem szabad dolgozni ezen a napon az asszonyoknak.

Egyes vidékeken, Luca napján a fiúgyermekek lucázni, kotyolni jártak. Mi is azért gyűltünk össze ezen az estén, hogy termékenység varázsló énekekkel, versekkel, valamint kántáló rigmusokkal fejezzük ki jókívánságainkat a házigazdának, gazdaasszonynak. Jutalmul pedig kolbásszal, dióval, almával töltöttük meg tarisznyánkat, kosarainkat. Az után azt is megmutattuk, hogy mi bizony tudunk ám táncolni! Nem is akárhogy! A pici apró lábak, nagyon ügyesen utánozták az egyszerűbb táncmozdulatokat, a nagyobbak mozgásán pedig már látszott a jártasság.

A kotyolást, olyan fergeteges táncház követte, ahol együtt táncolt, kicsi-nagy, fiatal-öreg, ügyes-ügyetlen. Még az is kedvet kapott, akinek tyúkszem nyomta a lábát. A mulatságos népi játékok pedig minden részt vevő számára élvezetes pillanatokat szereztek. Öröm volt nézni a sok mosolygós arcot, amelyek 1-2 órácskára elfelejtették gondjukat, bánatukat, egyszerűen csak jól érezték magukat.

Köszönöm Heinrich Gábor és kedves felesége Orsi segítségét, valamint a szülők aktív rész vételét.

Mit is kívánhatnék az újesztendőre, mint: „Adja meg az Isten kendteknek kolbászuk olyan hosszú, legyen, mint a falu hossza!

Doktor, patika éhen haljon, a barmuk a zsírtól megfulladjon, a gazdaasszony sose lustálkodjon!”

Romhányi Olga

gyermektánc pedagógus