Luca napi szokásokat elevenítették fel, a tiszaalpári Tündérrózsa óvodában december 13-án, a Tengelice csoport tagjai.

A karácsony előtt i Lucázáshoz hozzátartozott a regölés, amit régen kótyolásnak hívtak. Nem volt ez más, mint köszöntések, jókívánságok kívánása, rokonoknak, jó barátoknak, szomszédoknak. Ezen a napon a legények házról házra jártak. A lányoknak, asszonyoknak nem volt más dolguk, csak az hogy várják őket. Nem lehetett takarítani, sütni, főzni, csak a kótyolókat várni. A kótyolás mindig tréfás hangulatban zajlott. Az óvodások felidézték a régi rigmusokat köszöntéseket. Lucázni azonban csak ott lehetett, ahova beengedték a férfiakat. Akik beengedték őket, azok jó kívánságokat kapták, de akik nem, azok megkapták a magukét. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütöttek egy Luca pogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Azt tartották, hogy aki ráharap, az szerencsés lesz.

Ehhez a naphoz kötődött a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetettek Luca búzát. A búzaszemek gyorsan csíráztak, azt tartották, ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható.