Az ókécskei közösségi házban Bozsó János festményeiből nyílt kiállítás. Gyalai Béla festőművész a tárlat megnyitóján úgy fogalmazott, hogy régi tartozást sikerült most megvalósítani.

Pontosan húsz éve annak, hogy a református egyház visszakapta iskoláját, amit 1718-ban alapított. Az ünnepség sorozatnak minőségi kulturális eseménye a Bozsó János emlékkiállítás megnyitója. Hegedűs Béla esperes, a református iskola igazgatója szerint a kiállítás megnyitása városi szinten is nagy felelősséget és feladatot jelent. Ezért segítséget kértek a művelődési központtól, így lett közös a rendezvény.

A tárlatot Szemadám György festőművész, író nyitotta meg, aki elmondta, hogy Bozsó János vidéki szegény gyerekként vágott neki az életnek. Az egyszerű gyerekből nagy alkotó művész lett, amit isteni csodának nevezett. Ha más közegben született volna és felfedezi képzőművészeti tehetségét, elvégzi a képzőművészeti egyetemet, akkor már az 50-es éveikben Kossuth-díjat kaphatott volna, vélekedett Szemadám György. Bozsó János magányos óriás volt, aki vérbő festőiséget hozott létre és csodálatos örökséget hagyott az utókorra. Idős korában alkotásait úgy festette a szabadban, mintha eggyé vált volna a természettel. Bozsó János megvalósította azt, amit a jó isten feladatként adott neki. Munkásságát Munkácsy-díjjal jutalmazták.

A megnyitón a református iskola diákjai közreműködtek. A kiállításon jelen volt Lóránd Klára muzeológus a Bozsó gyűjtemény igazgatója, valamint fia ifj. Bozsó János is. A látogatók huszonhét képet nézhetnek meg október 15-ig.