Barcelonában a híres Camp Nou stadion szomszédságában nyitott éttermet, labdarúgó ereklyékkel Beke Erika és Büki Péter, az elmúlt év őszén. Azóta folyamatosan látogatják vendéglőjüket különböző országokból, nem csak labdarúgó szurkolók.

A lakiteleki származású Erika és a szombathelyi Péter egy ideje Kecskeméten éltek gyermekeikkel. 2013 elején fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy szeretnének egy futballal, Aranycsapattal kapcsolatos vállalkozást létrehozni valahol a világban.

2013 tavaszára –sajnos egy éven belül a két legsúlyosabb családi tragédiák után – megérett a gondolat, hogy szeretnénk valahol külföldön új életet kezdeni. Mivel a férjem gyerek kora óta Haladás és Liverpool szurkoló ezért azt javasolta menjünk Liverpoolba. Sajnos ott hideg van és kevés a napsütés, így körbenézve a világban Barcelonát választottuk, ahol a magyar focisták már naggyá tették a Barcát. Úgy döntöttünk kiköltözünk és megpróbálunk érvényesülni –meséli Erika. Nehéz volt meghozni a döntést úgy, hogy tudtuk a családunk ketté fog szakadni. A legnagyobb gyermekem Imola, akkor volt harmadik osztályos a Bólyai gimnáziumban. Tudtuk, hogy ő biztosan nem fog velünk jönni. A nagyobbik fiam Döme, aki akkor kezdte az első évet a Kada Elek Szakközépiskolában, magántanulói státuszt kapott és kiutazott velünk. Sajnos az idegen környezet, a barátok hiánya és elsősorban a lányok nélkül nem tudott megszokni, így decemberben, a téli szünetben végleg visszaköltözött. A két nagy mellett ott voltak még a kicsik is. Botond, aki akkor volt másfél éves, a legkisebb Botos pedig még csak januárban született. Így költöztünk ki 2013. szeptemberben Barcelonába.

Nem volt ez egy kicsit felelőtlen vállalkozás?

Nem tudtuk mire vállalkozunk. Szerintem, ha valaki elmondta volna előre, hogy mi fog ránk várni akkor biztosan nem vágunk bele a kiköltözésbe. Mindenki azt hiszi, aki még nem vállalkozott ilyen váltásra (ország, kultúra, jog, stb.), hogy egyik pillanatról a másikra minden csodásan alakul, kolbászból van a kerítés, minden happy, mediterrán világ van, lazaság és jólét vár a „bevándorlókra”. Külön fejezetet érdemelne meg mindaz a sok küzdelem, amit átéltünk az elmúlt lassan már két évben, nyelvismeret és kapcsolatok nélkül.

Most mégis úgy tűnik, hogy révbe értetek.

Valóban, mert itt vagyunk Barcelonában és az álmunkban élünk. A férjem Péter szombathelyi, és az apukája által a Haladásba szeretett bele már négy éves korában. Ez az őszinte és sírig tartó szerelem a mai napig tart. Az évek folyamán számtalan futballhoz kapcsolódó ereklyét sikerült összegyűjtenie. A szíve csücskében természetesen a legszebb magyar futball időszaka, az 50-es 60-as évek a kedvencei. Ebből a korszakból mára már megszámlálhatatlan mennyiségű eredeti ereklye van a birtokában. Azt tudtuk, amikor kiköltöztünk, hogy a világ egyik legnagyobb és legjobb csapatával rendelkező városban a focihoz kapcsolatosan kell valamilyen vállalkozást indítanunk. Azt vette a fejébe, hogy a Barcelonában megforduló világpolgárok számára öregbíti az Aranycsapat és a magyar labdarúgás hírnevét. A múltjából adódóan nagyon sok ismerőse és barátja jött ki rendszeresen Barcelonában, hogy lásson egy Barca hazai meccset. Adódott a feladat, hogy az ide érkező ismerősöknek szerezzünk szállást és a meccsre belépőt. Mivel egy ilyen kiruccanás általában 3-4napot vesz igénybe felmerült a kérdés, hogy hol tudnánk leülni egy jót enni és inni? Így jött létre az éttermünk, a Camp Nou stadion 18-as kapujától 200 méterre a Futballárium Barcelona. (Erika vendéglátós végzettségű, közel 15évig a vendéglátásban dolgozott, tanított. Péter kereskedőként tevékenykedett az eddigi felnőtt életében.) Itt méltó helyet találtak az eddig otthon fiókban őrzött relikviák. Mára már az egész étterem egy ingyenesen megtekinthető múzeumként is működik ahol közel 300 darab meccssál, 60-70 darab névre szóló dedikált meccsmez, valamint számos az 50-es évekből származó újságcikkek, képek, labdák, cipők, stb. láthatóak, a közel 25 éves magángyűjtemény részeként.

Mire vagytok a legbüszkébbek?

Arra a falfestményre, amely az Aranycsapat tagjairól és azokról a magyarokról szól, akik naggyá tették a Barcát: Kocsis Sándor, Kubala László és Czibor Zoltán képe díszeleg a falon. Egy kecskeméti hölgy keze munkáját dicséri, aki több mint egy hétig dolgozott rajta.

Mikor sikerült megnyitnotok a Futballáriumot?

Az elmúlt év októberében. Azóta elmondhatjuk, hogy a Barcelonába érkező magyaroknak vagyunk, lettünk egy kis biztos szigete. Mindenben a segítségükre vagyunk, hiszen munkánkat nagymértékben megkönnyíti, hogy sok egyeztetés után szerződést kötöttünk Magyarország egyik legnagyobb utazási irodájával. Így nincs olyan Barcelonába utazó magyar ember, aki ne találna számára megfelelő ajánlatot. Szállást foglalunk, meccsre biztosítunk nekik belépőt, elintézzük a repülőjegyet, és mindent, amit akarnak. A kedvezményekkel tűzdelt belépőket megszerezzünk számukra előre, megspórolva a sorban állást. Van flamenkó esttől, a helikopteres túráig, az egész napos kirándulásig mindenre olcsó és jó ajánlatunk. Természetesen nálunk van a kiindulási és az érkezési pont.

Milyen étellel és itallal várjátok az érkezőket?

Kínáljuk a tradicionális spanyol konyha remekeit, tengergyümölcseit, a magyar konyha alapjait és a nemzetek konyháit. Itt megkóstolhatják a legkiválóbb nemzetközi italokat, az angol és ír csapolt söröket és természetesen a legjobb „orvosságot” az Unicumot és a „fertőtlenítőnket” a hazai pálinkát. Mára már elmondhatjuk, hogy a Futballárium Barcelona nem csak egy étterem, hanem egy kulturális és sporttörténeti látványosság is. Helyszínül szolgáltunk a Kocsis Sándor „Volt egyszer egy csatár” című katalán és spanyol nyelvű könyvbemutatójának. Ereklyéket kaptunk a kecskeméti 2002-es KESI vízilabdásoktól, Görbicz Anitától és Nagy Lászlótól és még másoktól. A célunk mára már nem csak az, hogy a focihoz kapcsolódóan hirdessük magyarságunkat, hanem a teljes magyar sportágaink szerepeltessék magukat egy-egy relikviával. Nálunk mindennek és mindenkinek helye van. Vendégeink voltak az egri és a szolnoki vízilabda csapat világ- és olimpiai bajnok tagjai. Nálunk járt többek között: Vincze Otto, Dunai II. Antal, Hajdú Péter, Sarka Kata. Az egyik magyar újságban úgy jelent meg rólunk cikk, hogy a férjemet a magyar futball nagykövetének nevezték, aki itt a stadion tövében nem a Barcelonát hirdeti, hanem a magyar futballt. Elmondhatatlanul jó érzés úgy magyarnak lenni, hogy más nemzetek csodálva nézik végig a gyűjteményünket, és azt viszik tovább a hazájukba, mint élményt, hogy voltunk egy magyar futballbárban ahol egy csodát láttunk.

Erika és Péter két év alatt olyan dolgot hoztak létre, ami világra szóló, egyedülálló és hazánknak dicsőséget hozó. Elmondhatják magukról, hogy az álmukban élhetnek még akkor is, ha a mai napig tele vannak akadályokkal, nehézségekkel. De ezekre kihívásként tekintenek és mennek tovább előre.

Megtekinthetők: a facebookon Futballárium Barcelona kedvelői oldalon vagy a www.futballarium.com –on.