Farsangi álarcokat készítettek a tiszaalpári gyerekek a művelődési házban, az óvó nénik segítségével.

A különböző asztaloknál lázas munka folyt, mindenki szeretett volna valami egyedit, valami különlegeset készíteni. Először megrajzolták a kívánt álarcot, vagy szemüveget, majd hozzáláttak kivágni. Krepp papír, és színes lap volt bőven, lehetett válogatni tetszés szerint. Akadtak olyanok, akik az álarcon, a szemüvegen kívül még fejfedőt is készítettek. Amikor már mindenki kész volt, akkor közösen láttak hozzá a kiszebáb megformáláshoz. Ehhez egy botra, szalmára és különböző ruhadarabokra volt szükség. Nem is tartott sokáig, már láthatóvá vált a báb, amit Kisze Tündének neveztek el.

A szervezők farsangi fánkkiállítást is terveztek, erre azonban csak kevés sütemény érkezett. Annyi azért akadt, hogy mindenki meg tudja kóstolni. A legszebb álarcok és a legfinomabb fánk készítőjét díjazták. És természetesen minden résztvevő gyermek meglepetés ajándékot kapott.

Amikor kihirdették a nyerteseket, utána kivonultak az udvarra, felállították Kisze Tündét, majd pedig meggyújtották. Addig, míg égett a gyerekek és a felnőttek farsangi dalokat énekeltek, azt remélve, hogy az égetéssel és a nótázással elűzik a telet, és a hideget.