Ez úttal is nagy érdeklődés kísérte a IV. Vőfély és Lakodalmas Zenekarok Találkozóját. Akik jegyet váltottak nem csalódtak. Bár menyasszony és vőlegény nem volt, lakodalmas hangulat igen.

Negyedik alkalommal rendezte meg Tóth István tiszaalpári vőfély a lakodalmas zenekarok és vőfélyek találkozóját. Ezúttal is a helyi általános iskola tornaterme adott helyet a mulatságnak. Indulóra vonult be a tizenkét vőfély, többségük kezében azzal a bottal, amelyre szalagokat ifjú házaspárok kötöttel fel. Először mindegyik vőfély bemutatkozott, és köszöntötte a népes vendégsereget, majd dr. Vancsura István polgármester állt a mikrofon elé. és elmondta a vőfélyek intelmét, ami így szól: A vőfély legyen emberséges, tisztességes, jó hírű nevű, kegyes istenfélő, jámbor, igazbeszédű, állhatatos, nem embertelen csélcsap, nem trágár, nem fajtalan, nem hamis beszédű személy. A köszöntők és a bemutatkozás után a vőfélyek különleges ajándékkal lepték meg Tóth Istvánt. Egy mintázott inget és egy mellényt kapott közelgő születésnapja alkalmából. Amint azt elmondta váratlanul érte az ajándék, nem számított rá, de nagyon örült neki. Eddig minden évben volt sztárvendége a vőfély találkozóknak. Ezúttal egy különleges sztárvendéget mutatott be Tóth István, a decemberben született első unokáját. Amint azt elmondta a találkozót azért szervezi meg, most már évről évre, mert kollégái szeretnek Tiszaalpárra járni, a helybéliek és a környező településeken élők pedig a hagyományos lakodalmas mulatságokat kedvelik. 1992 óta látja el a ceremóniamester szerepét, azóta közel ötszáz lakodalmat vezényelt le. Érdekességként mesélte el, hogy egy ifjú pár felkérte arra, hogy ő legyen lakodalmukban a vőfély. A menyasszony azonban felhívta, hogy az esküvő elmarad. A vőlegény is telefonált, aki megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy arája mit mondott. Ő állította, hogy lesz esküvő, csak éppen nem azzal a menyasszonnyal. Ez a történet egy fél év alatt játszódott le.

A tizenkét vőfély munkáját, akik Kiskunhalasról, Kiskunfélegyházáról, Kecskemétről, Szentesről, Szankról, Lakitelekről, Balotaszállásról érkeztek, négy zenekar (Apátfalváról, Csanytelekről, Csongrádról és Kunszállásról) segítette, és akik felváltva zenéltek. A kiskunhalasi Nagy István 1993. május 15-én kezdte a vőfélységet. – Azért emlékszem ilyen pontosan rá, mert Kisszálláson egy munkatársamnak volt ekkor a lakodalma. Előtte már egy fél éve tanultam a dél-bácskai verseket, ott mutatkoztam be először. Próbálok a korral együtt haladni és a rigmusokat a mai élet színvonalára emelni úgy, hogy a hagyományainkat megőrizzük. Ez a mesterség ugyanis legtöbb esetben apáról fiúra száll. Kiskunhalasnak 32 ezer lakosa van. A kilencvenes években egy évben háromszáz esküvő volt. Most harminc alatti a száma. A mai fiatalok már nem nagyon házasodnak, csak együtt élnek. Minden lakodalom más, mert mások az emberek is. Soha nem történik meg ugyan az még egyszer. Bármilyen helyzetben, bármilyen probléma esetén a vőfélynek fel kell találnia magát. Volt olyan eset, amikor az ifjú pár tanúja nem hozta el a személyigazolványát, pedig előre figyelmeztettem őket, hogy arra szükség lesz. Gyorsan keresni kellet olyan valakit, akinek ott volt, így ő lett a tanú. Ezek a találkozók azért jók, mert egy összeszokott csapatról van szó, Jó eljönni, és jó hazamenni, mert egy élménnyel leszünk gazdagabbak.

A kiskunfélegyházi Kiss Zoltán egy véletlen folytán, egy félre hallás után lett vőfély. – Az egyik nagyon jó barátom kért meg arra, hogy elmennék-e a lakodalmába vőfélynek. Én viszont arra számítottam, hogy násznagy leszek. Esküvő előtt két hónappal jöttek, hogy készüljek rá. Én állítottam, hogy násznagyról volt szó, de ők kötötték az ebet a karóhoz. Nyakamba vettem a könyvtárt és utánajártam, hogy mivel is jár egy vőfély munkája. Akkor mindössze huszonhárom éves voltam. A vendégeknek tetszett a mondókám és utána egyre többet hívtak, mert szájról szájra terjed az ajánlás. A szalagkötésnek az volt a hagyománya, hogy mikor a vőlegény elment a menyasszonyos házhoz, addig nem engedték be, míg létre nem jött az egyezség. Ha létrejött, akkor a menyasszony kijött a házból és felkötötte a keszkenőt a botra. Ez azt jelentette, hogy szabad az út, mehetnek az esküvőre. Most már nem keszkenőt, hanem szalagot kötnek fel a botra, amire ráírják a házasulandók nevét és az esküvő dátumát. Egy érdekes sztorit szeretnék elmesélni. A harmadik lakodalmamban a vőlegény összeveszett a nevelőapjával az esküvő napján, és öngyilkos akart lenni. Autóval akart nekimenni egy fának. A menyasszony sírt, a násznép mulatott és semmit sem vett észre az egészből. Szerencsére sikerült az autóból kivenni az indítókulcsot. Másnap az ifjú pár elnézést kért. Azóta is együtt vannak és három gyermekük született. Kiss Zoltán ezen a hétvégén, Kiskunfélegyházán szervezi meg a vőfély találkozót, amire már minden jegy elkelt.