Nyulat már csak december 31-ig lehet lőni, fácánkakasra azonban még továbbra is el lehet sütni a puskát. A tiszaalpári vadászok nem panaszkodnak. Eddig jó évet zártak.

A vadászati idény nem a naptári évvel kezdődik, hanem március elsejével. Az Alpári Tisza Vadásztársaság ennek megfelelően alakította ki éves programját. Elsőként felkészültek az őzbak vadászatra, és lebonyolításra. Ehhez az is szükséges, hogy a hivatásos vadászok (vadőrök) tudják azt, hogy hol van a tartózkodási helyük a bakoknak. – A tervek szerint lövettük ki az őzbakokat – mondja Kiss Lajos a társaság elnöke. Kilencven százalékát külföldi, míg tíz százalékát belföldi vadászok lőtték ki. Sajnos a területünkön végzett kőolajkutatás belenyúlt az üzekedési időszakba, így akkor vadásztatni nem tudtunk. Ezért kártérítési igénnyel is éltünk a kutatótársaság felé. Az ügy még folyamatban van. Az őzbak kilövési tervünket ennek ellenére tudtuk teljesíteni, mert szeptember hónapba azokat a fiatal bakokat, amelyeket nem sikerült a külföldi vadászoknak meglőni, a társaság tagjai és a hivatásos vadászok meglőtték. Október elején kezdtük a társasvadászatokat, mezei nyúl és fácánkakassal. Szerencsére mind a két apróvadból szépen volt és van a területünkön. Éves mezei nyúl vadgazdálkodási tervünk hétszáz darab, amit sikerült teljesíteni. Az utolsó vadászatot már megtartottuk, mert csak december 31-ig lehet lőni rájuk. A tervezett hétszáz nyúlból háromszázat bérvadászatra adtunk el, négyszáz darab pedig tagi kompetencia volt. Neveltünk fácánokat is 1500 darab került kibocsátásra. A kilövési tervünk 1400 darab, aminek még csak a kétharmadát tudtuk teljesíteni, de február végéig lehet rájuk vadászni.

A decemberi utolsó nyúl vadászaton, ahol természetesen fácánt is lehetett lőni, mindössze két-két hajtás kellett ahhoz, hogy meglegyen a kompetencia mind a két vadból. A vadászat nyolc órakor kezdődött, fél tíz felé megálltak teázni, ami mellé töpörtős pogácsa is jutott mindenkinek. Ezt követően a nyulas területeket járták be a társaság tagjai, és délre már meg volt nyúlból és fácánból is a kompetencia. Azon a napon csak a társaság tagjai vadásztak. A harminc puskás ember munkáját hét kutya és hét hajtó is segítette. Szükség is volt mind kettőre, mert a bozótos területeken a kutyák nagy szolgálatot tettek. Ha nem mennek a vad után, akkor minden bizonnyal a vadászok nem találták volna meg. A hajtók pedig cipelték a lelőtt apróvadakat.A vadászat végén elosztották a lelőtt nyulakat és fácánokat.