Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor elcsendesedünk, megpróbáljuk elfelejteni a rosszat és csak a jóra, a jókra gondolunk. Szívünkben nincs harag, és talán megbocsátunk mindenkinek.

Legtöbb embernek vannak barátai. Olyanok, akik jóban, rosszban kitartanak mellette. Aztán vannak olyanok, akik mellett csak nagyon kevesek állnak. Ők csak remélni tudják azt, hogy valaha barátaik lesznek. Az emberi élet nagyon furcsa. Sokan azt remélik, hogy ott, ahol vannak, ott a helyük. Mások magasabb pozíciót gondolnak maguknak, de olyanok is vannak, akiket lehet irányítani. Ők azok, akik nem biztosak abban, amit gondolnak. Mi lehet a boldog élet titka? Hinni és remélni? De kiben? Istenben, vagy egy eszmében? Ne tán valami különleges életformában? Ezt mindig az ember dönti el. Azt, hogy mit szeretne, mit akar megvalósítani. Az eszméit akarja megvalósítani, egy közösség érdekében, vagy egy közösséget akar átalakítani eszméi megvalósítására.

Furcsa dolgok ezek. Sokszor azt hisszük, hogy nekünk van igazunk. Aztán jön egy gondolat, ami eltántorít ettől. Találkozunk újabb eszmékkel, amelyek arra ösztönöznek, hogy váltsunk, próbáljuk meg azt az ideológia gondolatot magunkévá tenni. De valóban ez a helyes út? Egy másik eszmét magunkévá tenni, miközben mi mást gondolunk. Az ember gyarló. Mindenki az. Vannak látomásai, ami lehet helyes és helytelen. Kérdés, hogy melyik utat válassza. Az igaz, becsületeset, vagy az áruló képmutatót. Hányszor találkozunk olyanokkal, akik az utóbbi mellett teszik le voksukat, csak azért, hogy nekik jobb legyen. És itt jön az újabb kérdés, jobb lesz? Elárulni valakit, valamit egy jobb reményében. Ez a tisztességes, a becsületes út? Kérdések, amire van, aki tudja a választ, míg mások a kérdést sem értik. Lehet így élni?

Szinte minden ember felállít magának egy eszmét, amihez tartja magát. Akadnak azonban olyanok, akik ezt később megszegik, csak azért, hogy jobb színben tűnjenek fel. Nincs lelkiismeret fordulások, mert másképpen gondolkodnak, mint korábban. Ők a szerencsésebbek, mert nem tudják felfogni, hogy mi történik körülöttük. Aztán vannak olyanok, és lehet, hogy ők vannak többségben, akiket irányítanak, akiknek nincsenek önálló gondolataik, és csak azt érzik, hogy nekik sokkal jobb legyen. Nem fejet, hanem derekat hajtanak, és nem mernek a másik ember szemébe nézni. Ők vajon hogyan élik meg a karácsonyt? Van-e lelkiismeret fordulásuk, vagy csak üresen tekintenek a semmibe? Ezek csak kérdések, amire talán soha nem kapunk igaz, őszinte választ, mert az ember gyarló, de ne felejtsük el, hogy sebezhető is. És mindenki, nem csak azok, akiknek nincs vagyonuk, akiknek a szavára csak nagyon kevesen adnak, hanem azok is, akik megpróbálnak mások felett uralkodni.

Emberek vagyunk, élőlények, akik követnek el hibát. Talán nem is egyet, hanem többet is. De biztosan azt akarjuk, hogy a vélemények különbözőek legyenek? Eszmében, ideológiában, szellemiségben vannak különbségek, de minden embert egy anya szült. Olyan, aki csak a gyermekére esküszik, hogy az a legjobb, az a legszebb és annak a gondolkodása a helytálló. Azért ha belenézünk a tükörbe, látni kell igazi énünket. Látni kell azt, hogy mi vagyunk az, akit látunk? Vagy egy eltorzult arc tárul ki szemünk elé, aki mindenre képes? Mindenre és nem hátrál meg semmitől, mert háta mögött olyanok állnak, akik kihúzzák a pácból, ha bajban van, de akkor is, ha csak megérinti egy szellő. Nem számít az, ha elárulja embertársait, nem számít az, ha harcra buzdít, és az sem, ha belemegy az igazságtalanságba. Miért van az, hogy megváltoznak az emberek? Miért van az, hogy megváltoznak az eszmék? Miért van az, hogy a tehetősebb lenézi a szerényebbet és visszaél hatalmával? Ezek csak gondolatok. Gondolatok, amit nekünk EMBEREKNEK kell megválaszolni. Megválaszolni? Igen, ha tudjuk. Legalább most karácsony idején.

Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor elcsendesedünk, megpróbáljuk elfelejteni a rosszat és csak a jóra, a jókra gondolunk. Szívünkben nincs harag, és talán megbocsátunk mindenkinek.

Áldott, békés karácsonyt kívánunk az lcafe.hu olvasóinak!