Tizenhárom gyermeket szült a nyárlőrinci Kövecses Jánosné. A 45éves asszony jelenleg öt gyermeket nevel. A nagyobbak már maguk lábán állnak. Négy gyermekét azonban nevelő szülőknél helyezték el.

Szerény körülmények között, egyedül neveli gyermekeit Ildikó asszony. Az első férjétől elvált, akinek öt gyermeket szült. János volt a legidősebb, most lenne 26 éves. Öt évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt. Ildikó 25, Norbert 21, Dóra 19, Regina 16 éves a férjétől származnak. Közülük csak Regina lakik együtt vele és kisebb féltestvéreivel. A most 45 éves asszony válása után élettársi kapcsolatot alakított ki egy helybéli férfivel, akinek nyolc gyereket szült. Dávid 13 éves, Laura 12, Nikolett 9, Noémi 7, Nóra 6, Viktor 4. Szeptember 2-án ikreket szült, két fiút Dominikot és Krisztiánt. Az élettársától született gyermekeket mind a lánykori vezetéknevére anyakönyvezték, mert az apa nem ismeri el őket, így nem is vette a nevére. Az ikreket, akik nyolc hónapra kis súllyal születtek, sem az anya, sem pedig az apa nem látta, mert a szülés után nevelőszülőkhöz kerültek. Ugyan csak nevelőszülők nevelik Noémit és Nórát is. A nyolc gyermek apja nem fizet gyerektartást, így csak abból a jövedelemből élnek, amit főállású anyaként kap, amihez még hozzájön a családi pótlék.

Ildikónak pék, cukrász szakmája van és tűzoltó párjával hamarosan első gyermeküket várják. Üllőn laknak, így csak ritkán látogat haza. Norbi a tanulás mellett dolgozik is Hódmezővásárhelyen, és Dóra is már önálló életet él. A házasságából született legkisebb gyerek Regina szabás-varrást tanul. Ő együtt van édesanyjával és féltestvéreivel. – Mindig is sok gyermeket akartam, nekem ugyanis nem volt testvérem. – meséli Ildikó asszony, Mindössze 93 ezer forintot kell beosztanom minden hónapban, hogy hatónknak elegendő legyen. Szerencsére most nincs hideg, de minden hónapban veszem a fát, amivel tüzelünk.

Az egy szem kályhában valóban ropog a tűz és jó meleget áraszt, Ezzel fűtik a három szobát, ugyanis a ház, ahol élnek három szobából, és egy hosszú folyosóból áll, amiből kialakították a konyhát, előszobát, fürdőszobát és a kamrát. Még az előszobában, ahol az asztal mellett beszélgetünk, is lehet érezni a kályha melegét. A konyhát és a fürdőszobát csak egy függöny választja el egymástól. Fürdéskor hősugárzóval teszik meleggé. – Az önkormányzattól is szoktunk kapni fát, az is sokat jelent. Mindennap főzök, mert így olcsóbban ki tudok jönni. A volt férjemmel tartom a kapcsolatot, de most Pestre jár, így csak hétvégén szokott Nyárlőrincre jönni. Ő egészen más, mint az élettársam, aki nem ismeri el a gyerekeket, pedig tőle vannak. Egyedül nevelem őket, a legkisebb Viktor most ment óvodába. A többiek tanulószobán írják meg a házi feladatot, és ha kell, akkor itthon még tanulják a szóbeli leckét. Szoktam őket ellenőrizni, hogy kész van-e a következő napra minden. Könyvkötést tanultam, de keveset dolgoztam a szakmában. Dávid és Laura most van kamaszkorban és néha előfordulnak velük gondok.

Regina cserfes szájú, több alkalommal is közbeszól, hogy szokott segíteni édesanyjának. A karácsonyi ajándékokat is megvásárolta már. Közösen emlékeznek vissza bátyjára, Janira, aki erőemelő volt, és nagy terveket szőtt. Szeretett volna kijutni az olimpiára, de egy szerelmi csalódás miatt véget vetett életének. Jani elveszítése nagyon megviselte a családot, mert jó szándékú, csendes fiú volt, és mindenben segített.

Szeretnék dolgozni, de nem lehet, mert Viktor nagyon anyás, három műszakot pedig egyáltalán nem tudnék vállalni – folytatja a beszélgetést Ildikó asszony. Apukám már régen meghalt, anyukám tanyán él, testvéreim pedig nincsenek. Egyedül oldottam meg eddig is mindent. Csak saját magamra számíthatok, meg most már a nagyobb gyerekekre, de nem panaszkodom, jól megvagyunk. Szeretném a házat bepucoltatni, most erre gyűjtök. Szerény körülmények között készülünk a karácsonyra. A fenyőfát közösen díszítjük fel, úgy, hogy Viktor, ne lássa. Mindig nagycsaládra vágytam, a volt férjemmel is ezt terveztük, mert ő intézetben nevelkedett. Tizenhat hónapos volt, mikor az édesanyját elveszítette. A volt élettársammal már nem vagyok együtt. Szereti a gyerekeket, de még sem vette a nevére őket. Néha eljön, megnézi őket, de anyagilag nem támogat bennünket. Mindig a legszerényebb árakon veszünk ruhákat, cipőket. Szerencsére a gyerekek elfogadták, elfogadják azt, hogy mi nem tudunk új dolgokat vásárolni. Már besötétedett, mikor elbúcsúztunk. Ildikó asszony kikísér a kapuig, Viktor pedig integet. Regina, Dávid, és Laura is elköszön. Boldog karácsonyt! – mondják.