Zenétől, énektől, tánctól hangos a tiszakécskei diákotthon. Lehet is, mert százötvenen vesznek részt a népzenei táborban, amit már harmincadik alkalommal tartanak.

Harminc évvel ezelőtt Pribojszky Mátyás ötlete alapján valósult meg az első népzenei tábor Tiszakécskén. Azóta minden nyáron legalább egy héten keresztül szól a citera hangja, messze kiáltva, hogy a város, a hangszer egyik fellegvára. A jubileum alkalmából kiállítás keretében foglalták össze az elmúlt harminc év történéseit, eseményeit. – Nagy öröm az, hogy újra sikerült összehoznunk a táncoktatást, mert utoljára hét évvel ezelőtt volt – mondta Koncz László táborvezető. Az első táborokat Pribojszky Mátyás szervezte, majd átadta tanítványának, Urbán Zoltánnak, aki létrehozta 1987-ben a Tisza-Folk Alapítványt. Azóta az alapítvány szervezi a tábort, szinte ugyan azokkal az emberekkel. Örülünk annak, hogy a jubileum alkalmából az alapítók: Pribojszky Máytás, Monoki Lajos, dr. Bencze Lászlóné, Csider István, és természetesen a helybéli Zoboki Józsefné Ilonka néni elfogadták meghívásunkat. Főprofilunk a citeraoktatás, de van népdalt és táncot tanuló csoport, és a bőgő oktatást is beindítottuk. Egy holland tánccsoport is itt tartózkodik, akik már bemutatták tánctudásukat, és magyar táncokat is jártak. Esténként sok vonós hangszer (hegedű, brácsa, nagybőgő) is megszólal a citera mellett. Furulyások és harmonikások is jöttek, sőt olyan is, aki dorombon játszik. Persze ezeket a hangszereket nem mind oktatjuk, de a délutáni és az esti programban szerepet játszanak. Összesen 150-en alkotják a tábort. Hollandián kívül Németországból és Ausztriából is jöttek népzenét, néptáncot kedvelők és természetesen szerte az országból. A legfiatalabb táborlakó négy, a legidősebb 79 éves.

Pribojszky Mátyás Tatáról érkezett Tiszakécskére. Ő foglalkozott több mint harminc évvel ezelőtt a fiatal helyi citerásokkal, és velük alapította meg a Tisza‘ 83 citerazenekart, akik nem csak Magyarországon, de külföldön is nagy sikereket értek el. – A tiszakécskei népzenei tábort szinte missziónak tekintem, mert ennek már vannak követői – mondta a citeraművész. A táncházi zene útját a citerások teremtették meg, és ami Tiszakécskéről indult. Fejet hajtok Koncz Laci és a többiek előtt, akik szintén táborozók voltak egykoron, hogy ilyen jól végzik a munkájukat. Kötelességemnek éreztem, hogy a meghívást elfogadjam, bár az egészségi állapotom nem a legjobb. A kécskei tábornak az volt a sajátossága, hogy családias volt, és nem volt életkor. Lehetett nyolc és nyolcvan éves is, az nem számított. Emberként is sokat foglalkoztunk a tanulókkal. Nemzetközi híre volt és van most is a tábornak, és a módszert utánozzák.

Zoboki Józsefné a kezdetektől fogva részt vesz nem csak a tábor szervezésében, de a csoportok tanításban is. – 1984-ben az első tábort négy egy hetes turnusra szerveztük. Hetente 100-120-an jöttek el a táborba. Egy hónapon keresztül ugyanazok tanítottak. Fárasztó, de nagyon szép volt. Talán ennek köszönhetjük azt, hogy a tábornak híre ment az országhatáron belül, és kívül is. Sokan kedvelték meg akkor a citerát. A három évtized alatt nagyon sokan megfordultak nálunk. Öröm az, hogy a táborvezetés, most már több mint két évtizede helybéli, akik egykoron maguk is táborlakók voltak.

Most is, mint mindig, esténként külön programok vannak. Különleges volt kedden a holland Dansensemble Phonix Táncegyüttes előadása és táncháza. Pénteken a művelődési központban gála műsor keretében mutatják be a táborlakók a tanultakat, ami egy népi hagyományhoz a disznóvágáshoz fog kapcsolódni. A tábort nem csak az önkormányzat, de a nemzeti Kulturális Alap is támogatta.