Korán kellett kelniük azoknak a sportolóknak, akik részt akartak venni a Veterán Kerékpárosok Világtalálkozójának a hosszú távú versenyén, Tiszakécskén. A rajtot ugyanis reggel hat órakor indították.

A rajt előtt negyed órával még csak néhányan érkeztek a Móricz Zsigmond Gimnázium elé, de mire elhangzott az indulást jelző dudaszó, már sokan pattantak nyeregbe. A versenyzőknek száz mérföldet, vagyis százhatvan kilométert kellett tekerniük velocipéddel, vagy hatvan évesnél idősebb kerékpárral. Ez a szakasz sokak számára nem verseny volt, csak teljesítménytúra. Akadtak azonban olyanok is, akik komolyan vették ezt a távot, és teljes erőbedobással tekertek. Az már az elején látszott, hogy kik azok, akik a helyezésekért harcoltak velocipéd és veterán kerékpár kategóriában. Természetesen a régi kerékpárokat hajtók gyorsabbak voltak a velocipéden ülőknél. Az indulók gimnázium elől rajtoltak és a 44-es főút előtt lévő műanyagüzem udvarán fordultak vissza. A 160 kilométer megtételéhez nyolcszor kellett megtenni ezt a távot. Közbe a kerekdombi fürdőnél, a fordítónál, majd ismét a kerekdombi fürdőnél és a rajt helyszínén is pecsételtetni kellett. Ezeken a helyeken frissíthettek is a versenyzők. Éltek is a lehetőséggel. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy egy cseh csapat indulói egyenruhában tekertek és egymással is külön versenyt vívtak. Akadtak olyanok, akik kerékpáros ruhát öltöttek magukra, de olyanok is, főleg a velocipédesek között, akik korhűruhában pedáloztak. Az indulók maguk választhatták meg a távot, annak megfelelően, hogy milyen edzettségi állapotban voltak. Néhányan csak negyven kilométert vállalták, mások nyolcvanat, vagy százat, de természetesen sokan választották a 160 kilométert is. Az is előfordult, hogy a versenyző csak negyven kilométer akart teljesíteni, a végén mégis 160 lett belőle. Meglepő volt az a cseh család, ahol az apuka velocipéden hajtott, kilenc éves kislánya és hét éves fia pedig régi kerékpáron, és végig fegyelmezetten mentek. A kisfiú negyven, apuka és kislánya nyolcvan kilométert teljesített. Azért is nagy eredmény ez a gyerekektől, mert szinte az egész napfolyamán erős szembe és oldalszél fújt. Jó volt látni azt is, hogy egy kilenc éves, szintén cseh kisfiú is velocipéddel tett meg nyolcvan kilométert. Különlegességnek számított, és itt megint a cseheket kell kiemelni, az a hölgy testvérpár, akik tandemmel kerekeztek, egyforma ruhát vettek magukra, és a fejükön virágkoszorú volt. A legidősebb induló talán az a kanadai férfi lehetett, aki már betöltötte 74. évét és velocipéd nyergében teljesítette a 160 kilométert. Az indulók elégedettek voltak a frissítőállomásokon a kiszolgálással. Tehették is, mert a szervezők mindenről gondoskodtak, és mindenki óhaját teljesítették. Nem véletlen volt az, hogy az utolsó fordítónál számtalan esetben hangzott el a köszönöm, különböző nyelven.