A Lakitelek Tiszaalpár labdarúgó mérkőzések minden alkalommal nagy jelentőséggel bírnak. Legyen az bajnoki találkozó vagy éppen barátságos mérkőzés.

Persze nem vérre menő küzdelemre kell gondolni, csak egészséges párharcra, ami a labdarúgásban benne van. Szombaton délután az öregfiúk csaptak össze, a lakiteleki pályán. A mérkőzések előtt mindig nagy találgatások vannak, hogy kik azok, akik el tudnak jönni, és kik azok, akikre éppen akkor nem lehet számítani, elfoglaltsága miatt. Ezúttal mind a két csapat megfelelő tartalékkal rendelkezett, mert az öregfiúknál nincs az, hogy hány játékost lehet becserélni. Mindenki annyit cserél, amennyit akar, és aki egyszer lejött a pályáról, az újra visszamehet a pihenője után. Volt egy különlegessége is a mérkőzésnek, amit eddig talán még sehol sem alkalmaztak. A találkozót nem egy, hanem két játékvezető dirigálta. Az egyik az egyik térfélen, a másik a másik térfélen tevékenykedett, így kevesebbet kellett nekik mozogniuk, de közelebb voltak a játékosokhoz, mert ők is öregfiúk, sőt nyugdíjasok.

Az első félidő 1-1-re végződött. A második játékrészben azonban felgyorsultak az események. A vendégek két alkalommal is betaláltak a hazai kapuba, amire csak egy góllal tudtak válaszolni. A tiszaalpáriak sokkal jobban, szervezettebben játszottak, aminek az lett az eredmény, hogy újabb két gólt rúgtak, amire megint csak egy góllal tudtak válaszolni a lakitelekiek. A végeredmény is ez maradt 5-3. (Az ősszel Tiszaalpáron 10-9-re győztek a lakitelekiek.) A találkozó után nem maradt el a szokásos megvendégelés, ami pálinka, marhalábszár pörkölt és sör formájában jelentkezett. Természetesen a megbeszélték a találkozót, és a vendégek egy saját keltezésű dalt is elénekeltek, ami arról szólt, hogy mennyire verték meg a hazaiakat.