Hat diák és négy tanár vett részt a lakiteleki Eötvös iskolából, a Comenius Iskolai Együttműködések harmadik projekttalálkozóján, Portugáliában Rio Maiorban, a Escola Básica Marinhas do Sal nevű partnerintézményben.

Milyen a portugál táj, az épületek? Kedvesek-e az emberek? Mennyire tudjuk megértetni magunkat angolul? Hogyan működik, mennyiben más az ottani iskola? Mit tanulhatunk Portugáliától környezettudatosság terén? Ezek a kérdések foglalkoztatták: Csíkos Annát, Lakatos Lilit, Nagy Zsuzsannát, Németh Annát, Madari Lilit és Papp Kincsőt, a lakiteleki iskola diákjait. A négy órás repülőút után egészen egzotikus világba kerültünk, mesélik a diákok. Pálmafák, narancsligetek, olajfák és babérok közé, a hatalmas hullámokat vető óceán partjára. Alig tudtunk betelni a morajló víz, a szörfösök, a kagylók, a száradó halak, a lábunkat mosó habok minden érzékünket megragadó élményével. Utunkon elvarázsoltak az épen megmaradt műemlékek: legyen szó egy kelta dolmenről, gótikus katedrálisokról, vagy várakról, amelyekbe a szerzetesek vagy lovagok akár ma is beköltözhetnének. Vasco de Gamma, Tengerész Henrik ill. a fatimai látnokok sírjai mellett mintha mi is világraszóló események részesei lehettünk volna.

A portugál családok a mediterrán kliséhez képest szerény, de meghitt életet élnek. Először hihetetlennek tűnt számunkra, hogy a csendes, lehúzott redőnyű ablakok mögött valóban családok, osztályok rejtőznek. Az iskolában kiderült, milyen pezsgő élet zajlik náluk. Az intézmény a magyarhoz hasonlóan 6-14 éves gyereket fogad, de további két évig szakmát is lehet tanulni: informatikát, villanyszerelést és szakács mesterséget. Az oktatás délután 4-ig tart, de a gyerekeknek van saját zenekaruk és olyan szerencséjük, hogy a közvetlen szomszédságukban álló hatalmas sport komplexumban mindenféle edzésre: focira, úszásra, toronyugrásra, teniszre, stb. számtalan lehetőség kínálkozik. Tetszett a chip-kártyás menza a gyerekeknek. A konyhás nénik monitoron megjelenő fénykép alapján azonosíthatták az ebédet kikérő gyerekeket.

A portugál iskolában is nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem. Ezt már Vass Anikó a programot szervező tanár mondja. A lámpák, csapok mozgásérzékelővel vannak felszerelve. Komposztálnak és iskolakertet rendeztek be, ahová a vendég gyerekek is elültettek egy-egy virágot. Szelektíven gyűjtik a hulladékot, el is utaztunk egy hulladékhasznosító telepre. Ott körbejárva, egy előadást meghallgatva azt tapasztaltuk, hogy a kidobott szemetet a legutolsó darabig igyekeznek hasznosítani, vagy újra, vagy pedig elégetve és energiát nyernek ki belőle. A komposztból és a lerakott hulladékból is csöveken gyűjtik össze a metánt, ami aztán egy kis hőerőmű alakít át energiává. Arra is ügyelnek, hogy a hulladéklerakó helyeket később parkosítsák és az emberek ismét birtokba vegyék. Játszóterek, szabadidőparkok épülnek rájuk. Nagy örömmel látnánk ezt itthon is!

Amint a gyerekek elmondták a vendéglátó családok nagyon kedvesek voltak velük. Az anyukák sokat sütöttek főztek, minden alkalommal kaptak krémlevest, valami sültet, sokszor halat, és desszertet is. Ők is szeretik a madártejet, a pudingszerű krémeket. Nagy élmény volt számukra a friss narancs, eper, ananász. Az angol néha nem ment gördülékenyen, de sokat segített a Google fordító – aminek a hibáin néha sokat nevettek. A családok ott sem felhőtlenül gazdagok. Nagy a munkanélküliség és sokat hivatkoznak a válságra, de ők ezt nem érezték. Könnyes szemmel búcsúztak Rio Maiorban töltött hét után, és várják vissza vendéglátóikat egy év múlva.