Ötödik alkalommal rendeztek Nyárlőrincen borversenyt. A községben, több más településhez hasonlóan egyre kevesebb a szőlőterület. Örvendetes viszont, hogy a borok évről-évre jobbak.

Ezúttal is művelődési házban rendezték meg a versenyt, ahol már „terített asztal” várta nem csak a bíráló bizottság tagjait, de az érdeklődőket is, akik között ott voltak maguk a termelők, de a nyugdíjas klub tagjai is. A jelenlévőket Varga Imre köszöntötte, aki már a kezdetektől fogva vállalta a szervező szerepét. Ezúttal húsz mintát hoztak a szőlősgazdák, hogy az ítészek véleményt mondjanak róla. A húsz pontos bíráló lapon a fehérboroknál két-két pontot lehetett adni a színre és a tisztaságra, négyet az illatra, tizenkettőt pedig az összbenyomásra. Rozé és vörösboroknál ez annyiban módosult, hogy a színre lehetett négy pontot adni, a tisztaságra és az illatra pedig kettő-kettőt, az összbenyomásra tizenkettőt. Tizenegy fehér minta volt, kilenc pedig rozé és vörös. Az előzsűrizést Tóth Kálmán, a zsűri elnöke vállalta, aki „belőtte” a borokat, így a bíráló bizottság tagjai már úgy kóstolhatták, hogy először a fehér száraz, félszáraz, félédes, rozé száraz, félszáraz, majd pedig vörös száraz, félszáraz, félédes mintákat. Nem csak a bírálók pontoztak, hanem a jelenlévők is. A minták kóstolása után Tóth Kálmán értékelte a borokat. – Úgy érzem, hogy évről-évre sokat fejlődik a Nyárlőrincen borral foglalkozó társaság. Korábban mindenki csak a saját borát kóstolta, esetleg a barátokét, a borversenyen viszont mindenki megkóstolhatja mindenkiét. Úgy gondolom, hogy ez a borkészítés legjobb propagandája. Minden évben észre lehet venni a változást, mert jobban kezeltek, tisztább ízűek a borok. Egyes fajták a fajtajellege nagyon szépen kijött. Annak ellenére, hogy a nyertes borok között nem szerepelt kövidinka, nekem azok a minták nagyon tetszettek. A cserszegi fűszeresről és a kékfrankosról is hasonlókat tudok mondani. A rozé bor egyre divatosabbá válik. Mindenki próbálkozik vele, de azt tudni kell, hogy kisüzemi körülmények között nagyon nehéz készíteni. Bizonyos években, ha olyan az időjárás, és a bor alacsony hőmérsékleten erjed, akkor a bor üdesége megmarad. A rozé bornak a lelke ugyanis a frissességben mutatkozik meg. Meg kell mondani, hogy ezeknél a boroknál, amit kóstoltunk, ez a frisség hiányzott. Persze lehet gyakorolni, de a fehér és a vörösborkészítésben jobb eredményeket lehet elérni. Az előző évekhez képest azonban a fejlődést észre lehetett venni.

A szervezők kérésére a zsűri csak három díjat adott ki, nem mintha a többi borok nem érdemelték volna meg az elismeréseket, de oklevelet minden termelő kapott. Bronzéremmel jutalmazták Balogh Illés vegyes rozé borát, ezüsttel Z. Kovács József cserszegi fűszeresét, arannyal pedig Szabó István kékfrankosát. A közönség díjat Kőrös Lajos kövidinka, cserszegi cuveéje kapta.